-Nem vagyok se a húgod, se a tulajdonod, tehát azt csinálok amit akarok!-arrébb akartam lökni, játszva a nagylányt, de nem jött össze, mert megfogta a karomat.Vissza lökött a falhoz.-Nem félek tőled!-kiabáltam, de legbelül rettegtem.
-Majd teszek én arról, hogy félj tőlem!-az ágyra lökött és fölém hajolt.
-Most megúszod ennyivel, mert szeretlek!De ha legközelebb is ilyen leszel, nem állok meg ennyinél!-majd megcsókolt és lefeküdt mellém.Átfordultam a másik oldalamra, hogy ne kelljen néznem a fejét.Nem tudtam elmenni, mert fogta a karomat, de amikor megpróbáltam kimászni, ő felpattant és odajött fölém.
-Gyönyörű színe van a hajadnak, ahogy rásüt a napfény!-mondta, majd megcsókolt.
-Louis!Ebből most már elég!Elegem van abból, hogy egyfolytában csókolgatsz!Ha nem lenne Kentin és nem hazudtál volna nekem 14 éven keresztül, akkor sem engedném, hogy hozzám érj, mert egyszerűen undorodom tőled!
-Ezt mégis hogy képzeled?!Magadnak köszönheted az egészet!Nem kérte senki, hogy ide gyere, mégis itt vagy!Gondolhattad volna, hogy itthon leszek, de mégis ide jöttél.Ez számomra csak egy dolgot jelenthet!
-Mégis mit?!
-Azt, hogy vissza vágysz hozzám!
-Álmaimban se!
-Lehet, hogy ezt mondod, de a tudatalattid nem így gondolja!Különbem most nem lennél itt!
-Ez nem igaz!
-Látod!A szád megint azt mondja, hogy nem, de a szemed nem ezt sugallja.
-Hagyj békén!
-Látom rajtad, hogy nem akarod, hogy abba hagyjam!-már becsuktam a szememet, nem érdekelt semmi csak az, hogy vége legyen, amikor belépett Kentin.
-Te meg mit keresel itt?!Ki engedett be?!-kérdezte Louis.
-Legyen most annyi elég, hogy kell egy új bejárati ajtó!Molli, most velem jössz!-válaszolt Ken.
-Miből gondolod, hogy el engedem veled?!
-Miből gondolod, hogy érdekel a véleményed?!-Kentinnek sikerült gyorsan kivinnie a házból és a parkba mentünk.
-Miért mentél vissza hozzá?!Azt hittem ennél okosabb vagy!Gondolhattad volna, hogy ez fog történni!Én nem leszek mindig ott, hogy segítsek.Ha Elena és a barátnői nem hallják meg, hogy hová mész, akkor lehet, hogy későn érkezek!Gondolkodj már egy kicsit!-kiabált.
-Sajnálom!-mondtam halkan.
-Sajnálhatod is!Ezt tényleg nem hiszem el!Mi lett volna, ha most nem megyek érted és hagyom, hogy azt csináljon veled amit akar?!-először hallom tőle ezeket a szavakat, de jól esik hallani, hogy ennyire aggódott értem.-Jó-jó...kicsit durva voltam.Sajnálom!De nagyon szeretlek és az az ember veszélyes!Nem akarlak elveszíteni!-teljesen igaza van.Kiengesztelés képen szorosan magához ölelt, majd kézen fogva mentünk haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése