Az őrület folytatódik

Amikor magamhoz tértem a suli folyosóján feküdtem. Rémültem pattantam fel a földről.

-Akárhol is vagy gyere elő! Tudom, hogy te vagy az!
-Honnan  tudnád, hogy ki vagyok...?!-szólalt meg ismét a hang.
-Lehet, hogy nem látlak, de a hangodat felismerem!
-Ügyes vagy! Látszik, hogy én tanítottalak.-a hangokat úgy hallottam, mintha körülöttem járkált volna. Persze nem láttam semmit.
-Gyere már elő!-kiáltottam.
-Ennyire látni akarsz?
-Nem! Kicsit sem! Csak eléggé idegesítő, hogy nem látom hol vagy!
-Tehát félsz...
-Megmondtam már, hogy nem félek tőled!
-És én erre mit mondtam?-nyeltem egy nagyot.
-Hogy teszel róla, hogy félje tőled.
-Pontosan! Látom nem felejtetted el azokat a pillanatokat, amikor együtt voltunk.
-Hogy felejthettem volna el?!-miért mondok ilyeneket?! A végén még félreérti az egészet!
-Tehát élvezted?-nah mit mondtam...
-Pfúj! Nem! Dehogy!
-Molli! Drágám! Van egy lakásom, szeretném, hogy velem gyere!
-Szerinted miért költöztem el?!
-Mert azt hitted, hogy én bántalak azzal amit csinálok!
-Miért? Nem?
-Nem! Molli...én szeretlek!-mondta ezt olyan hangsúllyal, hogy majdnem elhittem neki.
-Micsoda?!
-De ezt nem is egyszer elmondtam neked...!
-Tudom! De sem akkor sem most nem érdekel! Tudod, hogy van barátom!
-Ó...Kentin? Ő már nem okoz sok gondot!-a döbbenet kiült az arcomra.
-Mit tettél vele?!
Még semmit! De legyen annyi elég, hogy most megfizet a bejárati ajtó miatt! Lássuk ki ér oda előbb! Te vagy én?
-Louis, ne!-de a hang nem válaszolt többet és nem kérdezett vissza se. Sietnem kell! Végig rohantam a parkon, ezúttal gyorsabban, mint szoktam. Ahol csak tudtam rövidítettem az utat. Amikor a házhoz értem az ajtó nyitva volt. Óvatosan beléptem, amikor...

*Otthon

-Kentin!-kiáltottam. Kentin a földön térdelt és Louis egy pisztolyt tartott a fejéhez.
-Na "húgi" ? Milyen érzés?-kérdezte gúnyosan Louis.
-Louis! Ha most lelövöd vissza kerülsz a börtönbe!
-Pontosan ezért fogod te lelőni!-válaszolt.
-Mi?! Nem fogom lelőni!
-Ha megteszed örökre eltűnök az életedből! Csak látni akarom, ahogy örökre kihuny a szeméből a fény...!
-Molli! Meg kell tenned! Különben életünk végéig zaklatni fog!-szólt közbe Ken.
-Hahaha...Kentin...ez jó poén volt! Életed végéig! Jah bocs...nem poén volt!-nevetett gúnyosan Louis.
-De Kentin! Én szeretlek!
-Én is téged! Éppen ezért kérlek, hogy tedd meg!
-Na Molli? Hogy döntesz?-kérdezte Louis.
-Megteszem!
-Helyes válasz!-oda léptem Kentin mellé és felé tartottam a pisztolyt. Láttam, hogy becsukja a szemét és sír. Nekem ehhez nincs mersze. Majd magam felé tartottam a pisztolyt és gyorsan meghúztam a ravaszt.