Miért mindig én?!

Már egy fél éve, hogy Louis-t lecsukták. Vajon hogy van...? Kit érdekel! Valahogy nem tudok tőle szabadulni, mintha még mindig itt lenne. Ez rémisztő. De legalább a hajam visszanőtt...és nem elég, hogy a Louis-os gondok nyomasztanak, még vizsgáink is lesznek ma. Bejött Kentin.

-Indulás! Még a végén elkésel.-mondta.
-Igenis!-megindultam az ajtó felé, amikor Ken felkiáltott.
-Hékás!
-Bocs Kentin! Nem akartam köszönés nélkül elmenni és kell egy kis feltöltődés. Te már túl vagy a vizsgákon, de én még nem és egy kicsit félek...!
-Nem kell félni. Meglátod majd, nem is olyan szörnyű!
-De te okos vagy, én meg...nem!
-Ilyeneket ne is mondj! Tanultál?
-Igen! Csak azt csináltam, de...valami nyomaszt...
-Micsoda?
-Ne nézz hülyének, de...Louis.
-Nem akarlak bántani, de hogy tudsz még mindig rá gondolni?! Már fél éve börtönben van, neked meg még mindig körülötte forog az eszed...ez nem jó!
-Tudom-tudom. De olyan, mintha még mindig itt lenne és figyelne.
-Erről hallani sem akarok! Na nyomás a suliba, mert a végén tényleg elkésel!
-Rendben!-megint úgy kell elmennem, hogy haragszik rám...mindig mindent elrontok!-Elég meleg van itt...-levettem a "zakót" . -Így máris jobb. Majd a suliban felveszem a díszkabátot.
-Molli!! Várj egy kicsit!-kiabált utánam Kentin.
-Igen?!-majd szépen lassan kijött a szobából, oda lépett hozzám, megfogta a derekamat és megcsókolt.

-Csak sok sikert akartam kívánni!-mondta.-És vedd vissza a felsődet. Kint nincs is ilyen meleg!
-Re...rendben!-mér lassan egy éve együtt vagyunk, de még mindig nem tudom megszokni ezt. Majd elindultam a suliba. Folyamatosan úgy éreztem, hogy követnek és figyelnek. Nagyon megijedtem.

-Va...van ott valaki?!-kiáltottam. Mit csinálok? Hisz Louis börtönben van. Amúgy sem félhetek tőle örökké. Nyugi Molli, nyugi! Majd szépen elindultam tovább, amikor valami megreccsent az egyik bokorban. És én gyáva nyúl a suliig rohantam, pedig biztos csak valami kis állatka volt. A suliba érve Henry-be botlottam.

*Suliban

-Henry! Mit keresel itt?!
-Csak figyelmeztetni akartalak. De ha ilyen vagy, akkor nem mondok semmit, pedig elég fontos lenne számodra, "húgi" .
-Jól van na...csak nagyon feszült vagyok, bocsi! De miről lenne szó?
-Hát igen...vizsgák. De még mindig nem vagy valami kedves.
-Könyörgöm ne húzd az agyam! Mondd el, hogy mi van, aztán mehetsz!
-Tényleg nem megy kedvesebben?
-Henry!
-Jól van na! Ha nem, nem. Szóval arról lenne szó, hogy...-jajj ne...le vette a szemüvegét. Ebből jó nem sül ki!-Louis-t kiengedték! Nem találták fontosnak bent tartani. Azt mondták, hogy látszik rajta, hogy megbánta az egészet.
-Mi van?!
-Nem mondom el még egyszer, mert gonosz voltál velem!-azonnal fel kell hívnom Kentint.

/kicsöng* de nem veszi fel. Se a mobilt, se a vezetékest! Mit tegyek?! Az igazgató. Hát persze, ő tud segíteni!-bementem a suliba, hogy beszélhessek vele, amikor hirtelen sötét lett.

-Szia Molli! Régen találkoztunk!-egy ismerős hang csapta meg a fülemet.
-Ki...ki van ott?!-majd egy éles fájdalmat éreztem a fejeben és minden elsötétült.(még jobban :D )