Ezt nem hiszem el!

Amikor magamhoz tértem egy kórteremben feküdtem. Semmire sem emlékeztem, csak arra, hogy le kellett volna lőnöm Kentint. Hogy az után mi történt? Ez egy jó kérdés...!Mikor teljesen elmúltak a gyógyszerek hatásai láttam, hogy áll valaki az ágyam mellett. Kinyújtottam a kezemet és ő megfogta. Ismerős volt a tapintása, mégis új érzéseket keltett bennem.

*Kórházban

-Ki vagy?-kérdeztem alig hallhatóan.  Ekkor elengedte a kezemet és kiment. Még én sem tudom, hogy miért, de elsírtam magam. Ismerős volt a keze...  

Majd bejött hozzám az orvos két nővérrel. Mindent megvizsgáltak, ezután a doki kiküldte a nővéreket és elkezdett hozzám beszélni.

-Kisasszony. Van egy rossz hírem!-mondta.
-Kartörésen és hasba lövésen kívül?!-kérdeztem felháborodva.-Mondja...mi lehet még ennél rosszabb?!
-Kisasszony...ön tudatában volt annak, hogy terhes?
-Mi?!
-Ezt nemnek veszem.
-Nem, nem tudtam! De várjunk...hogy érti, hogy volt?
-Sajnálatos módon, mivel hasba lőtte magát a kis magzat is megsérült, így nem tudtunk megmenteni. Most magára hagyom. Eméssze a történteket.
-Elnézést! Még egy pillanatra. Behívtak már valakit?
-Igen! Két hozzátartozót is. A párja majd csak este tud bejönni, a bátya viszont bármelyik pillanatban megérkezhet.
-Értem. Köszönöm! Lehetne még egy kérdésem?
-Persze!
-Mióta fekszem bent?
-Egy hónapja, mivel kómába esett.-ez csodás! Megöltem egy magzatot, amiről nem is tudtam. Bent vagyok egy hónapja a kórházban, amit végig aludtam, kitudja, hogy Louis hányszor árt bent és miket csinált velem.-Kisasszony! Jól érzi magát?-hallottam egyre halkabban a hangokat és kezdtem elveszíteni az egyensúlyomat. Majdnem összeestem. Az utolsó emlékem az volt, hogy az orvos elkapott, az ágyba vitt és behívta a nővéreket. Ezután minden elsötétült. Éjszaka tértem magamhoz. Louis-mellettem feküdt. Rémülten ugrottam ki az ágyból.

-Louis! Mit keresel itt?!
-Jöttem meglátogatni téged, mint minden este!.majd vissza lökött az ágyra, amikor belépett Kentin és Louis-t szó szerint kirakta a szobából. Majd odajött hozzám és...