A titokzatos idegen

Másnap reggel, mikor felébredtem Kentin már nem volt ott. Egyedül voltam. Egy nővér jött be, reggelit hozott. Mikor ki akart menni egy alak állt be elé, aki hozzám jött. Ismerős volt, de nem tudta, hogy ki az. Közelebb lépett és megfogta a kezemet.

-Molli! Úgy örülök, hogy újra látlak. Jól érzed magad? Nem fáj semmi?- aggódott.
-Hát... Fáj a hasam, de elviselhető. Mikor is láttuk egymást utoljára?
-Jajj, hát nem emlékszel? 13 éve.
-13 éve?! 
-Igen. Tudod, amikor a szüleid elmentek dolgozni mindig engem bíztak meg azzal, hogy vigyázzak rád. De egy este ez nem sikerült. Elraboltak tőlem. És tudod is, hogy ki az az ember...- és ekkor beugrott minden. Eszembe jutott, hogy ki ő. Mindig vigyázott rám és a gondomat viselte. Emlékszem, még szerelmes is voltam belé. Biztos Louis-ról beszél. Ő vett el a családomtól. Örömömben felpattantam az ágyról és a nyakába ugrottam és szorosan megöleltem.

-Hát emlékszel rám, Molli?
-Persze hogy emlékeszek, Viktor!- pár perc múlva bejött az orvos. Ki kellett töltenem néhány lapot és hazaengedtek. Viktor hazakísért. Louis nem volt ott, ezért gyorsan bementünk a szobámba.

-Figyelj Molli...- szólt Viktor.- Nem nagyon szeretnélek egyedül hagyni ennek az embernek a házában, szóval mi lenne, ha hozzám költöznél?
-Komolyan?- kérdeztem boldogan.- Örömmel odaköltözök hozzád!- segített összepakolni és elindultunk hozzá.