Miért ilyen vörös?

   Eltelt egy nap. A tegnap történtek után, ma nagyon nem akartam iskolába menni. Főleg, hogy Viktor nem akart elkísérni. Hiába mondtam azt, hogy ő az osztályfőnök és bent kell lennie, de nem hatott rá. De Carlnak sikerült rávennie, hogy továbbra is vállalja a védelmemet. Ami elég viccesen zajlott le.

*10 perccel ezelőtt*

-Akkor vállalod, hogy megvédesz?- kérdeztem.
-Nem!- válaszolt Viktor.
-De... Viktor!
-Nincs semmi de! Megmondtam, hogy nem vállalom tovább a felelősséget!
-Jól van! Te akartad!
-Mire készülsz?!
-Óóó Caarl!- kiabáltam.
Ne! Bármit, csak őt ne!- mivel Viktor fél Carlnak nemet mondani, bármikor megszívathatom vele.
-Miben segíthetek?- jött oda Carl.
-Viktor azt mondta, hogy nem vállalja tovább rám a felelősséget. Rá tudnád venni?
-Persze!- odafordult Viktorhoz.- Rá vagy véve!
-De apa!
-Viktor!
-Nem mondtam semmit!
-Köszönöm Carl!-mondtam.- még mindig alig tudok megszólalni a nevetéstől.-Hogy lehet, hogy valaki ennyire fél az apjától?
-Nekem legalább van apám!- vágott közbe Viktor.
-Viktor!- szólt rá Carl.
-Meggondoltam magam... Mégis egyedül megyek. mondtam és elmentem onnan.
Hát ezt nagyon szépen elintézted fiam!- veregette meg Viktor vállát Carl.
-De hát ő kezdte!
-Viktorkám... Hány éves is vagy?
-25...
-Molli 19. Akkor kinek kéne, hogy több esze legyen?
-Nekem...
-Akkor eredj utána gyorsan és kérj bocsánatot!
-Megyek már!- már a parkban jártam és gondolkoztam. Tudom, hogy nem volt szép, hogy kinevettem, de akkor sem kellett volna ilyet mondania.

-Szia, Molli! Rég beszéltünk!
-Ke... Ke... Ke... Ke... Ke...Ke... Kentin?!
-Most miért vágsz ilyen ijedt fejet? Azt hittem örülni fogsz nekem!
-A tegnapi után még megkérdezed?!
-Milyen tegnapi után?! Én ma látlak először.
-Semmi. Nem lényeges.- nem akarom, hogy felizgassa magát, ha tényleg nem emlékszik, akkor lehet, hogy valami vaja van...
-Hát jó... Te tudod. Mindenesetre nagyon örülök, hogy újra láthatlak!
-Én is Kentin, nagyon!- legalábbis remélem, hogy örülhetek.Megfogta a derekamat és magához húzott. Majdnem megcsókolt, amikor megjelent Viktor és a földre terítette.- Viktor mit művelsz?! Elég legyen!- kiabáltam.
-Mi bajod van ember?!-  lepődött meg Kentin.
-Tán valami problémád van?!- kérdezte Viktor.
-Igen van! Mégis miért estél nekem?! Tán elfelejtetted, hogy ő a barátnőm?!
-Hát a tegnapi után kételkedés merült fel bennem!
-Mindketten a tegnapi nappal jöttök! Mi történt tegnap?!
-Hát tudod...- rám nézett és a tekintetemből ítélve, rájött, hogy nem kéne elmondani.- Semmi! Mindegy!
-Akkor talán békén is hagyhatnál minket!
-Hm... Lehet, de nem akarom!
-Ki vagy te, hogy így beszélsz?! Te csak egy testőr vagy, semmi több!
-Jah... Így már értem. Te nem tudsz róla, mert nem jutott el hozzád az infó!
-Mégis miről beszélsz?!
-Én az osztályfőnököd vagyok! Tehát ha megkérhetlek ne beszélj így velem, még sulin kívül se!
-Nagyszerű! Akkor induljunk is a suliba, nem?
-Hát igen jó lenne, ha nem késnétek el, ugyanis az első órátok velem lesz.- Kentin el is ment.

-De mocsok vagy! Ma nincs is veled óránk!- nevettem.
-Ó tényleg... Na most már mindegy!- végignéztem Viktoron és megláttam, hogy vérzik a keze.
-Vi... Viktor! Vérzik a kezed!
-Tényleg! Az a kölyök megharapott!
-Had kötözzem be!
-Ne... Nem lényeges! Hagyd csak! És különben is... Mivel kötöznéd be?
-Egy szalaggal kötöttem össze a hajamat. Na mutasd csak!
-Ne... Nem kell! Hagyd... Nem is fáj... Annyira... Tényleg!- közelebb mentem hozzá, hogy be tudjam kötni a kezét. De nagyon hátrált és egyre vörösebb lett. Miért? A választ sajnos túl hamar tudtam meg.