Megúsztam?

   Hallottam, hogy valaki csenget és miután meghallottam, hogy belépett az előtérbe, meghallottam azt az édesen csengő hangját, amit úgy szerettem benne mindig is.

-Kentin! Mit keresel itt?- kérdezte Louis.
-Hallottam, hogy nálad van Molli. Hol van?- kérdezte Kentin.
-A szobájában.
-Na az most pont kapóra jön. Úgyis beszélnem kell veled. Nem sikerült elintéznem a dolgot.
-Megmondta, hogy amíg nem intézed el, látni sem akarlak!
-Tudom, de olyan nehéz!
-Így is a nagyját Molli végezte el. Pedig nem is tud róla!
-Mit intézett el?
-Kiiktatta Viktort!
-Megölte?!
-Igen, Kentin! Nagyon valószínű, hogy egy 19 éves lány megöl egyedül egy felnőtt férfit... Gondolkodj már egy kicsit!
-Jól van na! Tehát mi a dolgom?
-Egyenlőre várunk! Ez a vihar előtti csend... Annyi lenne, hogy vidd el, mintha "megszöktetnéd" tőlem.
-Értem. Viszem is!

-Most akkor mi van?! Kentin Louisnak dolgozik?! Viktor kérlek segíts!- nyöszörögtem halkan. Közben Kentin elkezdett dörömbölni az ajtón, hogy engedjem be. Nem merem. Fel kell hívnom Viktort. *kicsöng*

-Mit szeretnél már megi...-
-Viktor! Viktor! Viktor! Kentin neki dolgozik! Engem akarnak! És beszéltek rólad is! Hogy én kiiktattalak! És... És... És...
-Ácsi! Nyugodj meg és kezd lassan előröl!
-Akkor segítesz?!
-Nincs más választásom... Addig úgy sem hagysz békén...
-Ez igaz...
-Szóval miről is van szó?
-Most jött Kb. öt perce Kentin és arról beszéltek, hogy Kentin nem tudja elvégezni a munkáját. Louis azt mondta, hogy én már elvégeztem, mert kiiktattalak téged. És most Kentinnel kéne mennem. De félek kimenni!
-Hm... Ne is menj ki!
-Most tényleg ennyi a hozzáfűznivalód?!
-Neeem! Gondolkodom!
-Kentin be fog jönni! *bííííííp* Viktor! Itt vagy?! Viktor!- bejött Kentin.

-Molli, drágám. Miért nem engedtél be?
-Hagyj békén Kentin!
-Sajnos nem lehet... Most velem kell jönnöd!- odalépett mellém, megszorította a karomat és az ajtó felé lökött. Mi lett az én Kentinemmel?!
-Viktor!- szóltam.
-Én úgy hallottam, hogy Molli nem akar veled menni!- mondta Viktor. Egymásnak estek, amiből Viktor került ki győztesen. Kentin kiment, Viktor elém állt.
-Viktor!
-Most már nem kell sírnod! Minden rendben!- miközben hozzám beszélt egyszer sem nézett rám. Muszáj volt gyorsan cselekednem.

   Láttam rajta, hogy nagyon meglepődött, de tudtam, hogy nem bánja a dolgot. Éreztem, hogy a szívverése egyre gyorsabb és gyorsabb. Ebből éreztem, hogy ő tényleg  igazán szeret.