És megint Louis

   Nem is tudtam, hogy merre megyek, csak arra törekedtem, hogy Viktor ne találjon meg. Elég kellemtelen lenne így találkozni vele. De másba sikerült belefutnom.

-Molli! Baj van?- kérdezte Louis. Gondolkozás nélkül odarohantam hozzám. Bele sem gondoltam a következményekbe.
-Viktor! Nagyot csalódtam benne! Azt hittem, hogy ő más mint a többi ember!
-M... Molli! Nyugodj meg!- úgy érzem, ha most azonnal nem megy el mellőlem nagy bajok lesznek. Fejemet veszve megcsókoltam Louist. Éreztem, hogy ezek után nem fog leállni.

-Lou! Én... Nem akartam!
-De ha te ilyeneket csinálsz velem, senki nem akadályozhatja meg, hogy én is ilyeneket csináljak veled...- nem igazán tudtam arra figyelni amit Louis mond, mert megláttam, hogy a távolban Viktor áll, teljesen lemerevedve, kikerekedett szemekkel. Tehát látta az egészet...- Figyelsz te rám?- kérdezte Louis.
-Ott van Viktor!- válaszoltam.
-Ó... Tényleg?- mondta ezt gúnyos vigyorral az arcán. Majd mellém állt és átkarolt. Csak annyit láttam, hogy Viktor vesz egy nagy levegőt, lehunyja a szemeit, megfordul és elmegy.
-Viktor!- kiáltottam utána.
-Hagyjad. Majd megnyugszik.- mondta Louis.
-Erről az egészről te tehetsz!
-Hogy én?! Te megőrültél?! Há' kilátta?
Ne szórakozz Louis! Most miattad lehet, hogy örökre elveszítem Viktort!
-Hát nem is tudom... De úgy emlékszem, hogy nem én kezdtem.- ekkor bevillant, hogy tényleg én csináltam a galibát.- Tehát? Megnyugodtál? Leesett végre, hogy nem én csókoltalak meg?
-Igen... Tudom. Sajnálom!
-Ó... Nehogy azt hidd ezért haragszom rád.- mosolygott.
-Akkor... Szerintem én most megyek.
-Nem-nem! Te szépen velem maradsz!
-Mi?!
-Pontosan. Mivel Viktor is látta, hogy "szeretsz" velem lenni, nem áll jogában tovább védeni és eltiltani tőlem. Itt az ő szolgálatainak vége.
-De... Én nem akarok veled élni többet!
-Ugyan már... Jó lesz! Mint a régi szép időkben...- majd egyre közelebb jött hozzám. Átkarolta a derekamat és úgy menünk hozzá, avagy a régi házunkba.