Ki vagy te?

-Viktor! Azt hittem ezt megbeszéltük!- mondtam.
-Nem beszéltünk meg semmit, mert a múltkori esetnél csak úgy faképnél hagytál!- válaszolt.
-Jó! Akkor most elmondom!  Nekem kapcsolatom van Kentinnel és szeretem őt... Szeretem? Igen, szeretem! De ha nem lennék vele, akkor sem lennék veled, mert nem szeretlek!
-Hát legyen ahogy akarod! De tőlem ne várj több segítséget!
-Még ezek után is neked áll feljebb?!
-Mi az hogy nekem áll feljebb, amikor most te hisztizel?!
-Nem hisztizek, csak mérges vagyok!
-Akkor sem áll jogodban velem kiabálni!
-És mégis miért "pont veled" ne?!
-Ki volt az, aki az utóbbi pár hónapban bármit megtett, hogy boldogan élj?! Ki volt az, aki már számtalanszor megmentett Louistól?! Ki az, aki elszállásol, bármit megvesz amit kérsz és minden egyes bajodra ugrik?! Szerinted ki az?!
-Te!
-Na látod! Akkor nem járna ki nekem egy kis tisztelet?! Nem várok el olyan dolgokat senkitől! Csak, hogy egy kicsit tiszteljenek azért, amit teszek!- amíg Viktor kibeszélte magát, észrevettem, hogy egy lány áll az egyik fa mögött és minket néz. Ki lehet az?- Figyelsz te rám?!
-Viktor, ismered azt a lányt?- mutattam a fa felé.
-Kit? Ja hogy ott!- Viktor sokáig nézte a lányt, ezért elindult felénk.
-Viktorom, ki ez a lány, hogy így kiabálsz vele?- kérdezte az ismeretlen.
-Molli, ő itt Kimbery, Kimberly ő itt Molli. - mutatott be egymásnak minket Viktor.
-Örvendek a találkozásnak, Molli.- mondta kedvesen Kimberly.
-Én is örvendek, Kimberly. De Viktor... Ki ő neked?- kérdeztem.
-Ő? Hát ő... Hogy is mondjam...?
-A menyasszonya vagyok! Ismered Bellát? Ő Viktor egyik bejárónője. Szóval Bella és Jason, valamint Viktor és én egy napon 
fogunk összeházasodni. Csak mivel Bella még kiskorú, várnunk kell egy évet. Igaz, Viktor?- kérdezte Kimberly.
-Igen. Lényegében ennyi.- válaszolta.
-És Molli ki neked, ha már itt tartunk? - kérdezte Kim.
-Ő?- kérdezte Viktor. - Ő a szer...-
-A védence vagyok. - vágtam közbe.
-Úgy is mondhatjuk.- mondta Viktor.
-Akkor szerintem én most megyek... - mondtam. Amúgy sem biztos, hogy sokáig kibírom sírás nélkül.
-Rendben. Szia! - vágta rá Kim.
-Molli, várj!- szólt utánam Viktor. - Ne haragudj, Kimberly, de utána kell mennem!
-Rendben, semmi baj. Majd megkereslek. - válaszolt. A suliba érve teljesen kifulladtam. Alig kaptam levegőt, de amikor megláttam, hogy Viktor a közelemben van, rá vettem magam és tovább futottam. Elbújtam az öltözőben. Nem sokkal később betoppant Viktor, teljesen kifáradva. Nem tudtam merre menni, mert elállta az ajtót, nem akartam ránézni, ezért befordultam a fal felé, hogy ne lássa, hogy sírok. Éreztem, hogy felettem áll. 

Folyamatosan azt suttogta a fülembe, hogy sajnálja. Nem értettem, hogy mit sajnál, elvégre megmondtam neki, hogy én nem szeretem.


-Viktor! Engem egyáltalán nem érdekel, hogy kivel éled meg a szerelmi életedet. Csak engem ne keverj bele. Kérlek! - szipogtam.
-De én nem szeretem őt, Molli!- válaszolt.
-Micsoda?
-Kimberly nagyon aranyos lány. És lehet, hogy szeretném is, de kényszerházasságba nem megyek bele. Azaz nem mennék bele.
-De ha nem akarod, miért nem állsz végre a sarkadra és mondod meg apádnak, hogy nem akarod?
-Nem lehet. Ezt nem apa akarja, hanem Kimberly apja. Sokszor próbáltuk már lebeszélni róla, de nem lehet.
-Akkor majd én beszélek vele! Nehogy már úgy éld le az életed, hogy nem is élvezed.
-Nem hiszem, hogy sikerülni fog. De egy próbát megér. Köszönöm, hogy vagy nekem! - mondta, majd szorosan megölelt.

 Kimberly: