Családot alapítunk

-Na mit mondott az orvos? Baj van, ugye? - kérdeztem aggódva.

-Hát... Van egy jó, illetve egy rossz hírem. Melyikkel kezdjem? - kérdezte.

-Kezdjük a rosszal...

-Hát legyen. A baba veszélyben van...

-Milyen baba?!

-Ja igen... A jó hír...

-Mond el! Mond már!

-Jó-jó... Terhes vagy! - nem igazán tudtam, hogy most örüljek, vagy féljek e... Örülök, elvégre családot alapítunk és anya leszek. De félek, mert nembiztos, hogy felkészültem erre. Le kell ülnöm! Leültem a földre és Viktor mellém társult. Elmondtam neki, hogy nem biztos, hogy készen állok az anyaságra. Viktor egészen megnyugtatott.

-Nem hiszem, hanem tudom, hogy nagyszerű anyuka leszel! A gyerekek nagyon boldogok lesznek, hogy te vagy az anyukájuk! - suttogta Viktor.

-Gyerekek? Többesszámban? - kérdeztem.

-Persze! Nehogy azt hidd, hogy megelégszem egy gyerekkel. Természetesen őt is nagyon fogom szeretni, de szeretnék még legalább 4-5 gyereket.

-De telhetetlen valami... 2 gyerek!

-3?

-2!

-4?

-Inkább belemegyek a háromba, mielőtt tovább mész.

-Remek! 3 gyerek, abból 2 fiú.

-Hát ez sajnos nem te döntöd el...

-Há' ki más?!

-A sors édesem, a sors!

-Értem már...

-És most mi legyen?

-Mindenesetre felhívom apát, aztán elmegyünk orvoshoz, mivel azt mondta, hogy a baba veszélyben van.

-Rendben! Addig... Huhh...

-Mi van? Baj van?

-Nem semmi, csak rájöttem, hogy nem beszéltem Kentinnel legalább 1 hónapja...

-Értem. Hát arra nem most fog sor kerülni, hogy beszélsz vele.

-Miért? Ameddig beszélsz apukáddal, addig felhívhatnám.

-Azt mondtam, hogy most nem! Nem akarok veled már most veszekedni! Amint hazamentünk megkeresed, vagy megkeressük, vagy ahogy szeretnéd, de kérlek ezen a héten ne foglalkozz vele.

-Jó, legyen! Na menj hív Carlt, hogy mi a helyzet.

-Megyek is felhívom. Te addig pihenj le, utána megyünk az orvoshoz. - Viktor kiment, de még így is hallottam, hogy Carl mekkorát kiáltott, amikor megtudta, hogy unokája lesz.

- Na jó... Azt hiszem a fél fülemre megsüketültem... - jött be Viktor.- Akkor mehetünk?

-Persze! - a kórház elég közel volt a házunkhoz, ezért nem kellett sokat sétálnunk, ráadásként hamar be is hívtak minket. Szerencsére csak egy ultrahangot csináltak és vért vettek. Viktor végig mellettem állt, vagy ült és fogta a kezemet, mindent fülég érő mosollyal nézett és hallgatott végig. Nem sokkal később az orvos az eredményekkel a kezében jött ki az orvos.

-Nos? - kérdeztük.

-Nem találtam semmit okot az aggodalomra. A gyerekük egészségesen fejlődik, bár az átlagnál lassabb a szívverése, de ez sok esetben előfordul, mégis makk egészségesen születnek meg a gyerekek. - mondta nyugodtan az orvos.

-Köszönjük doktor. Azt esetleg már lehet tudni, hogy fiú e vagy lány? - kérdezte izgatottan Viktor.

-Úgy érzem az apuka szeretné, hogy kisfiú legyen. Ez esetben el kell rontanom a kedvét, ugyanis lány lesz.

-Éljen! - kiáltottam fel.

-Egyáltalán nem rontotta el a kedvem, sőt örülök, hogy az első gyermekem lány lesz. Nem ő lesz az egyetlen gyerek... -mentegetőzött Viktor.

-És a nevét lehet tudni, ha már ennyire várják? - érdeklődött az orvos.

-Perrie! - vágtuk rám Viktorral egyszerre.

-Ez tökéletes név egy kislánynak. Ne haragudjanak, de mennem kell, várnak a betegek! - köszönt el a doki.

-Köszönjük! Viszlát doktor úr! - köszöntünk.