Nászút

 Ma megyünk nászútra Viktorral. Viktornak el kellett intéznie a dolgokat Kim apjával, aki még mindig rajtunk tartja a szemét. Reggel indultunk Hawaiira.

-Kész vagy? - jött be reggel Viktor.
-Már 20 éve. - nevettem.
-Jajj de humoros itt valaki. Na menjünk, mert lekéssük a gépet!
-Rendben. - lassan elindultunk. Csak egy kicsin múlott, hogy lekéssük a gépet, ami amúgy naponta csaj egyszer megy oda.

*repülőn*

Jajj úgy elfáradtam. És a gyomrom is fáj. - mondtam.
-Más egyéb? Ettél ma már valamit? - kérdezte.
-Ettem-ettem, de semmi nem maradt meg bennem sokáig.
-Jobb lenne, ha mégsem mennénk el sehova. Mi van, ha beteg leszel? Akkor nem lesz olyan jó ez a kis kiruccanás.
-De drága vagy, hogy így aggódsz értem. De nyugi, nem lesz semmi baj. Már egy hete minden reggel így van.
-Persze, hogy aggódok, a feleségem vagy! Orvosnál voltár már? Ez nem túl biztató...
-Voltam, de azt mondta, hogy biztos utóhatása a sok idegességnek.
-Ez csak egy vélemény... Szeretném, ha jobban kivizsgáltatnád magad, nem akarom, hogy bajod essen!
-Jó-jó, persze. De felejtsük el a problémákat és élvezzük ezt az egy hetet ketten.
-Legyen ahogy akarod... - majd adott egy puszit a fejemre és leültünk. Végül egy 4-5 órás repülés után megérkeztünk.  Gyönyörű ez a hely. Olyan házba kerültünk, aminek a szobaablaka a tengerre néz. Viktor egy egész házat kibérelt. Gyorsan bementünk a házba, bedobtuk a cuccokat és lementünk a tengerpartra.

*hawaiin*

-Gyönyörű ez a hely! - csodálkoztam.
-Örülök, hogy tetszik. - mondta Viktor.
-De mond csak, Viktor... Miért nincs itt rajtunk kívül senki? Hisz annyi ember jött ide.
-Hát... Az úgy volt, hogy... Nem voltam teljesen őszinte...
-Mivel kapcsolatban?
-Én nem béreltem ezt a házat... Ez magán terület.
-Micsoda?! Akkor mi mit keresünk itt?! - pánikoltam. Viktor megfordult, leült a földre és elkezdett röhögni. - Most meg min nevetsz?! - felállt, felém fordult és megtörölte a szemét.
-A fejeden nevetek. Olyan vicces fejet vágsz!
-Mi olyan vicces rajta?! Inkább menjünk innen!
-A-aa! Azt mondtam, hogy ez magán terültet... De azt nem, hogy kié!
-Azt ne mond, hogy...!
-De igen! Sajnálom, nem hagyhattam ki. A fejedért megérte. Ez a mi családi birtokunk.
-Te nagyon mocsok vagy! Ugye tudod?
-Igen, tudom! És szeretek is az lenni!
-Fuss!
-Mi? Miért?
-Azt mondtam, fuss!
-Tényleg nem értem... Miért? - majd elkezdtem rohanni felé. Így rögtönk vette a dolgot és ő is elkezdett futni. Vagy 10 percen keresztül kergettem, amikor éles fájdalom hasított a hasamba, amitől mozdulni sem tudtam. Viktor először azt hitte színlelem, de amikor látta, hogy tényleg elég rosszul nézek ki felvett az ölébe, bevitt a házba és kihívta az orvost. 10 percen belül meg is érkezett. Alapos kivizsgálás után kiment Viktorhoz a nappaliba, hogy elmondja mit állapított meg. Miután végeztek Viktor bejött a szobába. Láttam a szemében, hogy valami nagyon nincs rendben...