-Csak hogy tudd, én mindig téged foglak szeretni! - majd sarkon fordult és elsétált. Legközelebb csak az esküvőn láthatom, tehát muszáj elmennem. De késésben vagyok és nincs időm átöltözni. Tehát mehetek farmerban egy esküvőre... Gyorsan futottam. Körbejártam majdnem az egész várost, mire rájöttem, hogy csak a park másik felébe kéne mennem. Visszafordultam és pont nem késtem el. Viktor már elöl állt, de amikor észrevett rögtön odajött hozzám.
*templomban*
-Viktor! Nem akarom, hogy összeházasodj Kimberlyvel! Én... én... Még nem mertem elmondani neked, de én... - vettem egy mély levegőt és kimondtam. - Szeretlek!
-Mi?! - kérdezte meglepetten. Közelebb léptem hozzá. Megfogtam a nyakkendőjét.
Viktor letörölte a könnyeimet és elengedtem a nyakkendőjét. Nem bírtam tovább. Felhúztam magam a nyakába és...
-Molli! - szólt rám. - Sajnálom, de nekem ez kötelesség!
-Mi? - kérdeztem. Mi történt? Miért ilyen? Megkérdezem Carlt.
-Carl! Hol vagy? Carl!
-Itt vagyok. Mit szeretnél? - kérdezte.
-Mi történt Viktorral, hogy így beletörődött?
-Kim apja megfenyegette, hogy ha nem mond igen, annak te iszod meg a levét...
-Ez aljasság! Már kezdődik...! - nem mondhat igen csak azért, hogy engem védjen.
-Üljünk le!
-Rendben...
-Kedves egybegyűltek! Azért vagyunk ma itt, hogy ezt a szép párt egybeadjuk! - a pap csak mondta a szövegét. ami senkit nem érdekel... - Kimberly! Fogadod, hogy felesége leszel Viktornak egészségben, betegségben, boldogságban?
-Igen! - mondta Kim boldogan.
-Viktor, fogadod, hogy Kim...-
-Nem! Nem fogadok semmit! - szakította félbe a beszédet.
-De Viktor! - nézett rá Kim. - Miért nem?
-Mert én Mollit szeretem! És nem érdekel, hogy apád megfenyegetett, hogy őt fogja bántani! Majd én megvédem! És téged akkor sem veszlek el! - majd odasétált hozzám és rám mosolygott.
-Jól hallottad Molli! Én téged szeretlek és amúgy is megfogadtam, hogy örökre veled leszek! Így hát... Hozzám jönnél feleségül? - kérdezte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése