Hol rontom el mindig?

 Eltelt egy hét és azt mondta az orvos, hogy ma elhagyhatom a kórházat. Már csak az a kérdés, hogy hova menjek "haza", mert Louishoz nem megyek, de most már Viktorhoz sem tudok... Ez érdekes lesz. Miközben elmerültem a gondolataimban Jason termett előttem.

-Szia Jason! - köszöntem.
-Na mi van? Akkora nyomot hagytam a lelkedbe, hogy engem megtisztelsz azzal, hogy emlékszel rám? - mosolygott.
-Honnan tudod, hogy "nem emlékszem?
-Elég gyorsan terjednek a hírek ebben a kis városban. De tulajdonképpen miért is tetted?
-Tényleg nem emlékszem, csak pár emberre...
-Persze. Jó vicc. Majd pont arra a két személyre nem emlékszel, akit a világon mindennél jobban szeretsz. Na ne etess!
-Akik Louis és Kentin. Emlékszem rájuk.
-Régen lehet, hogy őket szeretted a legjobban. De én jelen pillanatban a tanárbára és az apjára gondoltam.
-De... Ne, tudom miről beszélsz!
-Ha velem szórakozol próbálj meg úgy hazudni, hogy el is higgyem! Mert ez így nem vicces! Na ki vele! Miért csinálod?
-Ilyenkor úgy utállak!
-Köszönöm szépen...!
-Szóval arról lenne szó, hogy Viktor túlságosan szeret engem, viszont kötelessége összeházasodni Kimberlyvel. De ameddig engem szeret, ezt nem tudja megvalósítani. Szóval el kell érnem nála, hogy elfelejtsen. Ez a nem emlékszem dolog akkor jutott eszembe, amikor Kimmel beszéltem a folyosón. Azért is húztam fel, hogy megüssön, mert ugye "amnézia" nem jön csak úgy magától. Ezért szimulálnom kellett, hogy annyira beütöttem a fejem, hogy nem emlékszem semmire és senkire, csak pár emberre. Gondoltam így könnyebben elfelejt ő is és könnyebben teljesíti a kötelességét. Dióhéjban ennyi.
-Te nem vagy normális! De amúgy ügyes! Csak hitelesebben kéne eljátszanod. De tényleg ügyes. Taníts mester!
-Köszi a tanácsot!
-Na! Nem szívesen hagylak magadra, hiszen biztos unatkoznál szerény személyem nélkül, de találkozóm van Bellával.
-Bellával? Azt hittem azt se tudod ki ő...
-Hát eddig nem is, de közölték velem, hogy kötelességem összeházasodni vele. Viszont dupla esküvő nem lesz. Erről azért sikerült lebeszélnem az embereket, ha az esküvőről nem is. Elvégre nem házasodhatok a jövőhéten egy olyan lánnyal, akit csak most ismertem meg.
-Jövőhéten?!
-Ja tényleg! Erről te még nem is tudsz. Kimék jövőhéten házasodnak össze. De most már tényleg mennem kell! - amikor Jason elment, észre vettem, hogy Viktor és Kim a folyosón sétáltak. Amikor Viktor észre vett Kimet elküldte valahova és odajött hozzám.

-Szia Molli! - köszönt.
-Jó napot! - köszöntem.
-Nem jó napot! Szia!
-S... Sajnálom, de mennem kell...!
-Hát jó... Szia Molli!
-Szia Viktor!
-Elnézést, de... Hogy mondtad? - ezt nem hiszem el! Most komolyan kimondtam a nevét?! Ezt jól elrontottam. - Molli! Emlékszel rám?
-Nem, nem emlékszem rád! Sajnálom Viktor! - hogy lehetek ilyen szerencsétlen?!
-De... Te emlékszel rám! - elmosolyodott, majd közelebb lépett.

 -Úgy örülök, hogy nem felejtettél el! Vagy ha el is felejtettél, most már emlékszel rám! Szeretlek, Molli! Nem fogom elvenni Kimet! Veled maradok! Örökre!