Keresztapa?

 Végül Viktorral jól el szórakoztuk az időt. Elmentünk sok helyre, de a napok nagy részét vízben töltöttük. Nagyon jól érzetük magunkat, de sajnos egyszer minden jónak vége szakad. a Hét végén elindultunk haza.

-Viktor! Már egy fél órája a fürdőben vagy! Ennyit még egy lány sem szokott bent tölteni, le fogjuk késni a gépet! - bosszankodtam.
-Jól van, készen állok! Induljunk. - jött ki. - rossz előérzetem volt az úttal kapcsolatban, de reménykedtem, hogy minden rendben lesz. Sajnos a reménykedésem hiába való volt. Egy nagyon aranyos kinézetű nő szedte az útleveleket, de sorban állás közben akadt egy kis gond.

-Viktor! Elővennéd az útleveleket? - kérdeztem.
-Persze! Hol vannak? - keresgélt Viktor.
-A táskádban.
-Nálam nincs. Azt hittem te tetted el!
-Viktor ne szórakozz!
-Nem szórakozok, tényleg nincs nálam!
-Jó napot! Menetleveleket, útleveleket kérek! - jött oda a jegyszedő nő.
-Elnézést, de a szállásunkon hagytuk az iratainkat, de még ma haza kell jutnunk! - mondta Viktor.
-Sajnálom, de útlevél nélkül nem engedhetem át magukat!
-Én ezt értem, de most az egyszer elnézhetné!
-Nem! Szó sem lehet róla! Kérem álljanak ki a sorból!
-Rendben...

-Most mi lesz? - kérdeztem aggódva.
-Van egy ötletem. Csak szorosan maradj mögöttem és engedd el a kezem!
-Rendben!
-Na akkor most visszamegyünk ahhoz a nőhöz.

-Mit szeretnének? Meg van az útlevelük? - kérdezte a jegyszedő.
-Nem. Csak azt szeretném mondani, hogy... Valaki megpróbál átlógni! - kiáltott fel hirtelen.
-Micsoda?! Ki az?!
-Mi! - amíg a nő elgondolkozott, hogy most mi van, mi Viktorral simán átmentünk a kapun és felszálltunk a gépre, ami rögtön indult is.

*gépen*

-Te nem vagy normális! - nevettem.
-Tudom! Te mondtad, hogy még ma szeretnél otthon lenni. Nem tűnt még fel, hogy minden kívánságodat teljesítem? - kérdezte.
-Akkor teljesítenél még egyet?
-Persze! Mi lenne az?
-Megvernéd magad? Most nincs hozzá erőm...
-Hát... Nekem sincs erőm. Úgy érzem túlerővel állok szemben.
-Hát legyen. Most az egyszer megúsztad!
-Ohh... Köszönöm nagylelkűséged! - körülbelül az egész utat ilyen értelmesen beszélgettük végig. Amikor hazaértünk arra számítottunk, hogy Carl minden elpusztító örömmel fogad minket, de tévedtünk. Beléptünk és láttuk, hogy Oliver és James a konyhában veszekednek. 


*otthon*


-Fiúk! Ti meg mit kerestek itt? - kérdeztem boldogan.
-Carltól hallottuk, hogy terhes vagy és arra gondoltunk hogy...- mondta Oliver.
-Nem! - vágott közbe Viktor.
-De Viktor! Még végig se mondtuk! - mondta James.
-Tudom! De bármit is akartok, a válaszom nem!
-Viktor! Menj a helyedre! Majd én megbeszélem belük! - szóltam közbe.
-Túl engedékeny vagy! Fogadok, hogy a gyerekkel akarnak valamit!
-Így van! - mosolygott James.
-Na akkor essünk túl rajta! Mit akartok? - kérdezte Viktor.
-Oliver a baba keresztapja szeretne lenni! - jelentette ki James.