Az esküvő 1/2

Amikor felkeltem reggel Viktor már sehol sem volt. Először gondolkodtam, hogy hol lehet, de aztán eszembe jutott. Ma van az esküvő... Lementem a konyhába, ahol a hűtőre egy cetli volt ragasztva, amin ez állt:

   " Molli, ne ijedj meg! Egy fél órán belül itthon leszek, csak el kellett mennem Viktoréknak segíteni. Utána elmegyünk venni valami alkalmibb ruhát, mert az teljesen kiment a fejemből. Puszi: Carl!" 

 Most éreztem életemben először azt, hogy nem akarok ruhát vásárolni. Remélem gyorsan túl leszünk ezen a napon. Közben megérkezett Carl.

-Hát te még nem öltöztél át? - kérdezte. - Na menj gyorsan és indulunk. Sok elintéznivalónk van még.
-Rendben! - 5 perc múlva. - Kész vagyok!
-Na de feketében?
-Most ehhez van hangulatom...
-Akkor menjünk. - a plázában csak kullogtam lehajtott fejjel Carl mögött. Ő jobban érezte magát, pedig csak ruhát vásároltunk...

*plázában*


-Na mihez lenne kedved? Hova menjünk? - kérdezte kedvesen Carl.
-Leginkább haza menni... - válaszoltam egyhangúan.
-Amint meglesz a ruhád haza megyünk! - bementünk az egyik üzletbe. Carl rengeteg ruhát nyomott a kezembe. Máskor nagyon élvezném ezt a dolgot, de most nagyon nem... Mindenesetre felpróbálom őket. Végül egyiket sem vettük meg, mert nem tetszettek. 

-Nem értelek... Egyik ruha szebb volt, mint a másik. - bosszankodott Carl.
- De nem akarok kiöltözni, egy ilyen esküvőre az én ruháim is megfelelnek. - válaszoltam.
-Na mindegy. Elszaladt az idő. Hazamegyünk, átöltözöl és megyünk is. Nem szeretném lekésni a fiam esküvőjét!
-Akkor menj egyedül, én kihagyom. Inkább otthon maradok és filmet nézek.
-Kérlek ne legyél ilyen. Viktornak kell a támogatás. Sőt most nagyon is szüksége van rá.
-Nem hiszem, hogy Viktornak pont az én támogatásomra lenne szüksége... - majd kisétáltam a plázából. Én nem tudom végignézni, hogy Viktor összeházasodik. Útközben össze is futottam vele.

-Molli! Mi a baj? Miért sírsz? - kérdezte.
-Viktor! Nagy baj lenne, ha nem mennék el az esküvőre?
-Hát igen... Eléggé...!
-Most tényleg nézzem végig, ahogy... - nem tudtam végig mondani. Elcsuklott a hangom.
-Kérlek ne sírj! Nekem is nehéz, hidd el!
-Tudom! De a tegnap este után nem tudom végignézni! Haza megyek, sajnálom! - majd hazasiettem. Volna, ha Viktor nem kapja el a karomat. Vissza húzott.

-Nem mész te sehova! - mondta.