-Viktor várj egy kicsit! Nem bírom tovább! - lihegtem.
-Sajnálom, de minél hamarabb szeretném közölni apával, hogy nem veszem el Kimberlyt, nehogy csináljon valamit, amit nem lehet vissza vonni.
-Tudom Viktor, de ha kinyírsz, ugyan ott maradsz, ahol eddig.
-Jó-jó, bocsi. Akkor lassabban megyünk!
-Köszönöm!
-Akkor menjünk. - aztán végül lassan mentünk hazáig. Amikor már lehetett látni a házat, megint belehúzott és úgy nyitott be a házba, hogy azt hittem az ajtó kiesik a helyéről.
-Viktor! édes fiam! Normális vagy? Ki nem tépd az ajtót a helyéről-szörnyülködött Carl.
-Sajnálom apa, de fontos mondanivalóm van!
-Várj! Állj! Stop! Molli mit keres itt?!
-Azt most hosszú történet! Szóval arról lenne szó, hogy...-
-Előbb elmondod miért van itt és utána folytatod!
-Röviden és tömören azért van itt, mert emlékszik!
-Hát ez tényleg nagyon hosszú történet lehetett...
-Jó tökmindegy! Most már tényleg elmondom...- csörög a telefon.
-Sajnálom Viktor! Két percet még kibírsz! Ezt muszáj felvennem!
-Ezt nem hiszem el...!
-Na... Kimberly édesapja volt. Holnap lesz az esküvő. Mit is akartál mondani?
-Mitől változott ilyen sokat az esküvő időpontja? - szóltam bele én is.
-Kim azt mondta az apjának, hogy látott titeket kézen fogva kijönni a kórházból. ezért szólt, hogy hozza előrébb az esküvőt, nehogy valami gond legyen belőle. - válaszolt Carl.
-Én bemegyek a szobámba... - suttogtam és bementem.
-Le kell ülnöm! - szólt közbe Viktor.
-De nem is értem mikor lett ekkora gond. Tudom, hogy te nem akartál összeházasodni vele, de tagnap azt mondtad, hogy belemész és nem fogsz többet emiatt panaszkodni. - mondta Carl.
-Tudom, de...!
-Mi de?! Nem tudlak megérteni, Viktor! Kim nagyon aranyos és kedves lány! Kiskorotok óta ismeritek egymást és akkor is nagyon szerettétek egymást. Már akkor megígérted, hogy ha felnősz elveszed. Tudom, hogy csak játékból mondtam, meg kicsik voltatok, meg minden, de Kim komolyan vette! Ezért az apjával megbeszéltük, hogy ha felnőtök összeadunk titeket!
-Emlékszem, apa, de az akkor volt! Most meg most van!
-Való igaz. De törődj bele! Holnap esküvő!
-De apa!
-Mond mit akarsz még ezek után?!
-Nem fogok összeházasodni Kimberlyvel!
-Hogy mondtad?!
-Mondom nem fogok összeházasodni Kimberlyvel! Süket vagy?!
-Hogy beszélsz te velem?! Erre tanítottalak?!
-Sajnálom apa, de én Mollit szeretem! És így nem tudok összeházasodni más nővel! Akkor sem tudnék összeházasodni vele, ha nem szeretném Molli, mert utálom Kimet!
-Sajnálom Viktor! Tényleg nagyon sajnálom. És is jobban örülnék, ha nem kéne vele együtt lenned, de ez a kötelesség!
-Rendben! De előre szólok, hogy ennek nem lesz jó vége! Csak, hogy tudd, egy életre tönkre tettél!
-Mit tettem? - Viktor bejött hozzám a szobába.
-Van kedved sétálni? - kérdezte.
-De hát már sötét van... - ellenkeztem.
-Úgy az igazi.
-Hát jó, legyen. De előbb át öltözöm, kint várj meg.
*5 perccel később*
-Mehetünk! - mondtam.
-Rendben! - válaszolt Viktor. A park melletti erdőbe mentünk.
-Igazából utálom a sötétet...! - panaszkodtam.
-Nem kell félned! Itt vagyok melletted! - mondta Viktor és megfogta a kezem.
-Nem félek, csak nem szeretem a sötétet!
-Ó, tényleg? Hm... Mi van ott?!
-Hol?!
-Hahaha! Nem félsz, mi?
-Jajj, milyen vagy! - éjfél körül még mindig kint voltunk, nagyon jól elvoltunk bár én kicsit álmos voltam. Mivel Viktor azt mondta, hogy valószínű ez az utolsó szabadnapja, annyi időt együtt töltöttünk, amennyit csak tudtunk. Találtunk egy helyet, ahol kényelmesen elhelyezkedtünk. Viktor mindent elmondott nekem ami a lelkét nyomja. Lehet, hogy kicsit túlságosan vigasztalni próbáltam, persze nem biztos, hogy én tehetek róla, de ez történt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése