-Miért, mennyi az idő? - érdeklődött Viktor.
-Fél egy!
-Korai... Túl korai!
-Ez most komoly?! 8 óra óta kint vagyunk!
-Egy feltétellel haza mehetünk...
-Tudom, hogy megfogom bánni, de... Mi az az egy feltétel?
-Hogy ma éjszaka velem alszol.
-De Viktor...
-Mondtam, hogy ez az utolsó szabadnapom, sőt inkább tegnap volt az utolsó napom, mert ma lesz az esküvő.
-Hát jó, legyen ahogy szeretnéd. De akkor mehetnénk is, mert eléggé hideg van kint...
-Rendben! - Viktor átkarolta derekamat, hogy ne fázzak annyira. Jól esett a közelsége. Amikor hazaértünk óvatosan megcéloztuk a szobát és besurrantunk. Tudtuk, ha Carl megtudja, hogy ilyen sokáig kint voltunk, leszedi a fejünket.
-Sikerült! Bent vagyunk! - örült Viktor.
-Igen, már csak egy bökkenő van... - mondtam.
-Mi lenne az?
-A pizsamám a szobámban van...
-Akkor kénytelen leszel ebben aludni... - elővett egy dobozt,a miben a régi ruháim voltak. - Öltözz át, én addig kimegyek.
-Köszönöm. - gyorsan kiválasztottam egy ruhát. - Bejöhetsz, Viktor! Le kéne feküdni aludni. Reggel nem fog tudni felkelni...
-Igen, tudom.
-Akkor alszunk? Viktor, alszunk? - teljesen elfehéredett. Közelebb léptem, hozzá, hogy megnézem mi baja van, mert lehajtotta a fejét. Aztán történt valami, amire nem számítottam. De az a gond, hogy nem bántam. Mégis sírtam. Valószínűleg azért, mert tudtam, hogy ma összeházasodik egy másik nővel és szinte biztos, hogy nem marad mellettem.
Viktor ledöntött az ágyra és nem álltam ellent neki. Engedtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése