A megmenekülés

Amikor fel eszméltem,egy kisebb tó felszínén lebegtem,egy jó nagy barlang közepén.Nem tudom miért,de ismerős volt nekem ez a hely.Minden tele volt sárral,és csak egy halvány fénysugár hatolt be,egy repedésen át.Elég sötét volt,alig láttam valamit,de azt észre vettem,hogy valaki felém úszik,és ki húz a vízből.Amikor ki értünk a vízből meg láttam Kentint.Boldog voltam,hogy ő itt van velem,de féltem,hogy hogyan fogunk ki jutni innen.

*Barlangban

-Jól vagy,molli?
-Igen jól!De,Kentin,miért ugrottál utánam?!És ha belehalsz?!Én azt nem bírtam volna ki!
-Amikor utánad ugrottam,abba gondoltam bele,hogy te most zuhansz és lehet,hogy soha többé nem látlak...ezt nem akartam,mert tudod...nagyon sze...-muszáj voltam Kentint félbeszakítani,mert meg hallottam Louis hangját.Ken elég dühös volt,hogy megint bele szóltam,és nem tudta végig mondani,de amúgy is tudom,hogy mit akart mondani.Mindenesetre elindultam a hang irányába,és Kentint megint egyedül hagytam,mivel nem akart velem jönni.

-Louis!Hát meg találtál?!Azt hittem örökre itt maradunk...!
-Persze,hogy megtaláltalak!Elvégre a húgom vagy,bárhol megtalállak!De jól vagy?Nem ütötted meg magad?
-Igen jól vagyok,és szinte semmimet nem ütöttem meg,mivel egy tóba estem!
-Ez remek hír!Indulhatunk?
-Mindjárt,de még vissza megyek Kentinhez!Szólok neki,hogy meg van a kijárat,nem akarom itt hagyni!De te addig menjél csak!
-Hát jó,bár kicsit különös,hogy nem akarsz velem jönni.Akkor fent találkozunk!-Louis fel ment,én pedig el indultam Kenhez.De mire oda értem már nem volt ott.Nagyon meg ijedtem,hogy hol lehet.Tovább mentem,és amikor meg találtam,egy sziklán gubbasztott.Nagyon mérges lehet rám.De...a hely látványa nagyon le nyűgözött,és el terelődött a figyelmem Kenről.Egy nagy tó volt a barlang ezen részén.Rengeteg kristály volt a sziklafalban,amik fényesen ragyogtak.Nagyon romantikus volt!Kicsit közelebb mentem Kentinhez,hogy halljam mit mond,amikor meg hallottam,hogy engem szid.Nem tudtam mit csináljak,ezért sírva lefutottam,de meg botlottam,és egy hatalmas sártócsa közepén találtam magam.Az egész ruhám,sőt még a hajam is csupa sár lett,de még a virágot is elvesztettem a hajamból.Lépteket hallottam,ezért gyorsan meg töröltem az arcom,mert láttam,hogy Kentin az.Azt mondta,hogy látott elrohanni,ezért utána jött,hogy meg vigasztaljon,ami elég jól sikerült neki.A virágomat is meg találta és vissza adta.Megölelt,és biztonságban éreztem magamat a karjai közt.Sosem felejtem el ezt a pillanatot!Majd megfogtam a kezét és kivezettem a barlangból.Az egész kirándulás azzal telt el,hogy minket kerestek,tehát nem sok mindent láttak.De már esteledett,ezért el kellett indulni,Louis és Jason végig mögöttünk jöttek,de én így sem engedtem el Ken kezét.Így mentünk egészen hazáig.Csak a házban engedtem el a kezét,de ő újra meg fogta,és magához ölelt,mint egy kis búcsúajándék.