2014. március 18., kedd

*Folytatás

(ezekben a részekben lesznek új szereplők,pontosabban 3,de nem lesznek sokáig!!!)
De sajnos nem Kentin volt!


-Mikor is találkoztunk utoljára?!
-Hát...2 éve!
-Hát igen,amikor szó nélkül le léptél...nem esett valami jól!
-Bocsi Oliver,de Louis biztonságban akart tartani.Bár ez a hely sem a legbiztonságosabb!
-Tényleg!Mi van Louis-al?Jobban van már?
-Igen már rég.De ha megkérhetlek,ne hoz fel ezt előtte,nagyon érzékenyen érintette a téma!
-Ne aggódj!Én sem tudom pontosa,hogy mi történt akkor,tehát nem fogom felhozni!De nekem elmondhatnád mi is történt...!
-Nem bánom,de akkor menjünk el itthonról,nehogy Louis meghallja!
-Rendben!Akkor menjünk el hozzánk,James nincs otthon!
-Vissza oda?!Az Alpokba?!Nincs az kicsit messze?!
-De messze van,ezért jöttünk utánad,és ide költöztünk!
-Ó,de buta vagyok...
-Dehogy!Na gyere,induljunk!-ők itt Oliver és James,ikrek!Első ránézésre nagyon hasonlítanak,de a személyiségük teljesen eltérő.James nagyon ragaszkodó mint egy kisfiú,míg Oliver inkább úgy viselkedik mint egy felnőtt,képes bárkit megvédeni.Rájuk is úgy tekintek mint a testvéreimre(gyermekkori barátok)!James az öcsém,Oliver a bátyám.
Oliver              James


Közben megérkeztünk.                                                                                                                                                                                                                                                                                                 -Ez a te szobád?-kérdeztem.                                                               -Nem,ez James-é.Az én szobámban nagy a kupi,így nem szeretek emberek be vinni oda!Szóval mi is történt pontosan?!-leültünk és mindent elmeséltem.Egyszer,amikor még kicsit voltam elfogtak engem,és Louis meg akart menteni.Be voltam zárva egy fehér szobába,mint egy elmegyógyintézetben.Csak egy kicsi ablak volt bent,ami elég magasan volt,és hiába próbálkoztam,nem értem fel.Amikor bejött az embereknek a főnökük,egy pisztolyt vett elő,és pont lőni akart,amikor Louis beugrott az ablakon,ellökött,és őt találta el a golyó.Épphogy csak túlélte,azóta lelkiismeret furdalásom van minden nap.Ahogy felépült elhagytuk az otthonunkat,és ide költöztünk.De mindenhol megtaláltak,és most itt vagyunk,de Louis még mindig nagyon fél.Ez a nap óta más színű a szeme,mivel szembe találták,de szerencsére megtudták menteni.                           -De azóta jól vagytok?-kérdezte Oliver.                                             -Hát végül is megvagyunk,bár elvesztettem a barátomat,de az hosszú sztori.                                                                                       -Na mond csak el Oli bácsinak!                                                                                                                                                          



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése