Váratlan személy

-Jason!Ez meg mi volt?!-kérdeztem felbőszülve.
-Minek tűnt?Molli,értsd már meg,hogy szeretlek!
-Te meg azt értsd meg,hogy még mindig várok Kentinre!Meg ígértem neki,hogy mindig szeretni fogom,nem tehetem ezt vele!
-Amiről nem tud,az nem fáj neki!
-Jason!Fejezd ezt be!
-Amúgy sem éreztem,hogy annyira ellenkeztél volna!Nem volt olyan mintha zavarna amit épp csinálunk...
-De...de...de!Akkor sem lehet és kész!
-Mit csináltok ti itt?!-jött oda hozzánk Louis.
-Csinálj vele valamit Louis!Jason nem tudja kontrollálni az érzéseit!
-Hékás!!!-vágott bele Jason.
-Louis kérlek szólj mindenkinek,hogy a buli lefújva!
-Ahogy akarod húgi!
-Csodás...!-mérgelődött Jason.Én elindultam haza,de a fiúk ott maradtak.
-Mit műveltél a húgommal Jason?
-Szeretem a húgodat,érted?!
-Nem tudok vele mit csinálni,de ő még mindig azt a majmot várja,hiába mondom neki,hogy úgyse jön vissza!
-Akkor most mi legyen?
-Adj még neki egy kis időt!
-Ezek szerint nem volt elég?!Nem volt elég neki egy év,hogy elfelejtse azt a sügér gyereket?!
-Nem tudom.Most viszont megyek,meg nézem mi van vele.Majd holnap találkozunk!
-Rendben!Csá!-10 perc múlva meg érkezett.

*Otthon

-Na mi van húgi?Mi a baj?Jason nem akart rosszat!
-Tudom-tudom,de akkor is!
-De húgi,ez így van már több mint 1 éve!
-De ő is megérthetné az érzéseimet!Nekem nagyon hiányzik Kentin,nem kezdhetek bele egy új kapcsolatba!
-Értem...valaki kopogott,menjek vagy mész?
-Megyek!-amikor kinyitottam az ajtót,egy olyan személy állt előttem,akire már nagyon régóta vártam.