Másnap mikor felkeltem,azt hittem,az egész csak álom volt.De amikor Kentin orvosa felhívott,hogy elmondja nincsen semmi baj,szembe juttatta a tegnapi napot,és azt,hogy mivel nézek szembe a mai napon.De nem hagyom,hogy ez letörjön.Kentin az én barátom,nekem kell segíteni rajta,más nem hozhatja vissza az emlékeit.
-Csak én!-kiáltottam,és Louis pont bejött...
-Mi csak te?
-Kenti...-lehet,hogy nem kéne elmondanom,a végén még keresztbe tesz nekem.
-Igen?
-Semmi,csak azt mondta,hogy csak én tudom megtalálni Kentint.
-De hisz tegnap előkerült!
-Akkor nem lényeg!Megyek is hozzá!Szia Louis!-nem szeretek Louis-nak hazudni,de most muszáj volt.Ha elmondom neki,hogy mi az igazság,akkor bármennyire szeret,elérné,hogy Kentint elválassza tőlem,és ezt nem akarom!Kentinhez a parkon át akartam menni,amikor megjelent.
*Parkban
-Szia,M-molli,ugye?!
-Szia Kentin!Tudom,hogy nem emlékszel rám,de a barátod vagyok,és mivel ma nincs iskola,arra gondoltam,ha nekem is jó,segíteni felidézni az emlékeket.
-Igen!Miért is ne?!.megfogtam a kezét,és elvezettem mindenhová,ahova mindig jártunk és elmeséltem minden jót/rosszat,ami ott történt,elejétöl a végéig.Elvittem a törzshelyére,ahol legelőször segített...oda,ahol megijesztett.Elmeséltem,amikor nagyon megbántott.És még meséltem neki sok mindent.Amikor hirtelen megfogta a kezem,elmosolyodott,és becsukta a szemét.Abban a pillanatban össze esett.A földön feküdt,nem tudtam mit csináljak.
-KENTIIIIN!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése