A döntő pillanat

Miután megreggeliztünk azonnal indultunk a suliba, hogy Louis kivegyen.

-Na indulhatunk?-kérdezte.
-Persze...-ekkor megint megpróbált megcsókolni, de sikeresen kitértem előle.Az iskolába érve, természetesen muszáj volt bele botlanunk valakibe.Tehát szembetalálkoztunk Jason-nel.

*Suliban

-Louis!Még mindig te kíséred Mollit a suliba?Nem gondolod, hogy elég nagy már ahhoz, hogy egyedül járjon?-kérdezte Jason.
-Nem gondolod, hogy nem kéne beleavatkozni mások dolgába?
-Most mi bajod van?!Csak kérdeztem valamit!
-Én meg csak válaszoltam!
-Na jó ebből elég!Nagyon furcsa vagy mostanában, ki vele, mi bajod?
-Semmi közöd hozzá!-Jason elég dühös lett, nem is bírta sokáig idegileg.Elég sokáig vitáztam, ezért inkább tovább álltam.A folyosón sétálgatva belebotlottam Oliver-be.

-Olvie!Elárulnád milyen okból kifolyólag nem jöttél tegnap értem?!
-Öhh...hát...ne haragudj,de...elfelejtettem!De ugye nem bántott?
-Elfelejtetted?ELFELEJTETTED?!Hogy lehet ilyet elfelejteni, mikor...engem...-ekkor elkapott a sírás.Alig tudtam abba hagyni, hogy tudjak válaszolni Oliver-nek.
-Molli!Mit csinált veled?
-Hát...konkrétan közel állt ahhoz, hogy...-
-Micsoda?!Ez normális?!
-Én is folyton ezt kérdezem, de választ sosem kapok.Figyelj...nem tudod mikor jön haza Kentin?
-Úgy emlékszem James azt mondta, hogy ma délután.-valahogy ki kell húznom addig.Ha Kentin haza jön, talán minden jóra fordul.
-Molli!Hát végre meg vagy!-jött utánam Louis.-Már megijedtem, hogy hol lehetsz.Akkor gyerünk az igazgatónőhöz!
-Segítség!-súgtam hátra Oliver-nek, aki együtt érzően nézett vissza rám.Ami perpillanat nem sokat segített...
-Ha itt végeztünk haza megyünk összepakolni,utána elmegyünk az orvoshoz memóriatörlésre és indulunk új városba, új életet kezdeni együtt.-Louis csak mondta a magáét, ami engem annyira nem érdekelt.Csak az ajtót néztem a segítséget várva.
-Molli, figyelsz te rám?-de válasz nem érkezett.Molli!-szolt rám kicsit erélyesebben.
-Mi?Ja igen, figyelek!
-Igen?Akkor mond el, amit előbb mondtam.
-Azt, hogy milyen boldogok leszünk együtt!
-Ezt nem mondtam, de nekem így is megfelel!-majd ismét egyre közelebb hajolt.Ekkor egy kéz nyúlt értem és elhúzott Louis elől.
-Oliver!Te meg mit képzelsz, ki vagy te?!
-Molli egyik legjobb barátja és nem engedem, hogy ezt tedd vele!
-Oliver!Ne húzd fel!Nem tudod milyen, ha dühös!-vágtam bele.
-Ó dehogyis nem!Amikor 10 éve elraboltalak akkor is dühös volt.-Pontosan.Oliver és Louis úgy állították be a 10 évvel ezelőtti incidenst mintha meg akartak volna ölni.De közben csak annyi történt, hogy Oliver meg akart menteni Louis-tól, de félre értés ne essék, nem Oliver lőtte meg Louis-t, hanem az apja, mert a két fiú egymásnak esett.Lehet, hogy azóta ilyen hülye Louis?!Amíg én elmerengtem a múlton, arra lettem figyelmes, hogy a fiúk tépik egymást.
-Fiúk, elég!-kiabáltam messziről, mert nem mertem oda menni.Ekkor Louis mögém lépett és egy kést nyomott a kezembe.
-Ha igazán nem akarsz velem élni, akkor képes vagy megölni magadat!