Az ígéret

Miután végre haza értünk az volt az első dolgom,hogy lefürödjek,és átöltözzek tiszta ruhába.Utána azonnal a kórházba akartam menni Kentinhez,de valami...vagyis valaki megakadályozott.

*Otthon

-Jason!Mit művelsz te itt?!
-Louis megkért,hogy vigyázzak rád,és ne engedjelek el sehova amíg nincs itthon.
-Márpedig biztos,hogy elmegyek itthonról!Be kell mennem a kórházba!
-A kis harcias...!Látom fejlődtél amíg be voltál zárva,büszke vagyok rád!
-Öm...
-Mi van veled?
-Nincs velem semmi!Vagy velem jössz,vagy itt maradsz,mert,hogy én bemegyek most a kórházba,az is biztos!
-Ejj-ejj...hát nem megmondtam,hogy nem mehetsz sehova?!Louis a legjobb barátom,és megígértem neki,hogy figyelek rád!
-Ezt nem értem...nekem meg Kentin a barátom,és biztos vagyok benne,hogy ha ott lennék mellette jól esne neki!
Szóval engedj el,kérlek!
-Na most már elég legyen!Azt mondtam,hogy maradsz!Fekszik,nyugszik!
-De nem érted,hogy muszáj bemennem hozzá?!Kérlek szépen,Jason,értsd meg!*sír*
-N...nem lehet Molli!S...sajnálom!
-Kérlek szépen!
-Na jó,legyen!De időben kell vissza érnünk,különben Louis leszedi a fejemet!
-Köszi!-ez bejött.
-Ó,te kis...!-közben beértünk a kórházba.

*Kórházban

-Elnézést doktor úr!Megtudná mondani hol van Ken Cox?-kérdeztük.
-Persze!Ennek a folyosónak a végén jobbra,ott az első ajtó.De csak egy ember mehet be hozzá,sajnálom!
-Akkor én megyek is!-mondtam.
-Menj csak,de ahogy meg beszéltük,siess!
-Köszönöm Jason,sietek!
-Van mit!Kockáztatom érted a bőröm!-beléptem a szobába,és láttam,hogy Kentin az ágyon fekszik,tele kötésekkel,és infúzióval.Nem volt valami biztató!Elkezdtem halkan szólítgatni hátha ébren van.Igazam volt.

-Gyere ide Molli!-hívott magához.-Gyere csak,gyere!-mondta egyre több erővel.Amilyen gyorsan csak tudtam,oda rohantam hozzá.
-Kentin!Jól vagy?Mennyire súlyosak a sérüléseid?Miattam majdnem meghaltál!Ha nem löksz el,akkor most jól lennél!
-De akkor most te feküdnél a helyemen,és én ezt nem akartam!-még mondani akartam neki valamit,de a szemei lecsukódtak.Elaludt.Örülök,hogy nincs nagyobb baja!

-Remélem végeztél,mert Louis most hívott,hogy úton van hazafelé!-jött utánam Jason.
-Akkor siessünk!-úgy futottunk haza ahogy csak a lábunk bírta,de sajnos elkéstünk,Louis otthon volt.Ezért a "hős" Jason be sem jött velem.

*Otthon

-Merre jártál nagyságos kisasszony?!És hol van Jason?!
-Öm...én csak...levegőztem!
-???
-Tudod mit?!Nem fogok neked magyarázkodni!Kentinnél voltam bent a kórházban,mert a barátom!És nem fogod megtiltani nekem,hogy elmenjek itthonról!Ja...Jason-ről meg annyit,hogy nem kell bébicsősz!
-Már nem is emlékszel mi történt legutóbb,amikor gyedül elmentél?!Pedig nem is volt olyan régen!-ebben most igaza van!
-Én tudom,de...-
-Nagyon szeretlek,és nem akarom,hogy bármi bajod essék,vagy,hogy újra elveszítselek!Meg kell ígérned,hogy szót fogadsz,és örökre velem maradsz!

-Szóval hadd hajlam!
-M...me...megígérem!-mi történik itt?!