Nosztalgia

Amikor Kentin háza elé érünk, megálltunk és így szólt.

-Tudod...rajtam kívül még lakik két srác a házban.De hidd el, nagyon rendesek!
-Rendben, nem baj!-mikor bementünk, nagyon meglepődtem.Álmomban sem gondoltam volna, hogy ismerem őket!Oliver és James voltak azok.

*Kentinnél

-Fiúk!Mit kerestek itt?-kérdeztem.
-Hát...ki tettek minket a házunkból, de Kentin befogadott!-mondta Oliver.-De te honnan ismered Kentint?
-Ő a barátom!De...ti honnan ismeritek?
-Az hosszú történet!De te most itt fogsz lakni?
-Egy darabig igen.-ekkor eszembe jutott minden és elszomorodtam.Ezt James-ék észre vették.Egymásra néztek, majd James elment és egy dobozzal tért vissza.Felnyitottam és elmosolyodtam.

-Ezek fényképek!-kiáltottam fel.
-Na de milyenek...azt is nézd!-szólt Oliver.
-Gyerekkori fényképek!.ekkor már Kentin is odajött hozzánk.A kezembe kerültek azok a képek, amikor együtt játszottunk a srácokkal.

Az első képen James és Oliver voltak.

-Ez nagyon édes kép!De miért sírsz rajta, Oliver?-kérdeztem.
-Mert mérges lettél rám és eltörted a nintendómat.James jött oda megvigasztalni, te meg lefényképezted.

-Ezek kik?-kérdeztem.-A férfi hasonlít Louis-ra.
-Mert ők Louis szülei!-jött a válasz.
-És akkor ez a kép mit keres itt?
-Gyönyörű volt az anyja!
-És csak ezért megtartottátok?
-Igen...de lépjünk tovább!

-Ez nagyon édes, de kik ezek?-jött az újabb kérdés.
-Tényleg nem emlékszel?
-Nem!
-A kislány te vagy, ő pedig a bátyád!-bökött rá a férfire.Eldobtam a képet.
-Louis-sal?!Ő nem a bátyám!
-Nem vele, te buta!Az igazi bátyáddal!
-Nekem volt bátyám?!
-Nem csak volt, még mindig van!Csak megváltozott és külföldön él.
-Na jó...rá majd később vissza térünk.Nézzük a következőt!

-Ezek kik?
-A kislány te vagy, a fiú meg...hát...Louis.
-Louis-os képet miért tettetek el?!
-Mert olyan aranyos vagy rajta!
-Hát így minden meg van bocsájtva!

-Valahonnan ismerős ez a kislány!
-Azért, mert te vagy!
-És mikor készült?
-Amikor kivették a mandulád!A kép a kórházban készült és mivel nagyon "hősies" voltál, bementünk meglátogatni téged!

-Ez tuti én vagyok!-még sok képet megnéztünk,mulattunk,nosztalgiáztunk.Körülbelül éjfél tájt a fiúk mindhárman kidőltek.Kis idő múlva én is elálmosodtam, így Kentin mellé bújtam és így aludtunk reggelig.