Testvér vagy nem testvér?

-Louis!Louis!-kiáltoztam a nevét mint egy őrült.
-Mi a baj?-szaladt oda.
-Mond,hogy nem igaz!Mond,hogy nem igaz!
-Jó,jó nem igaz!De mi?!
-Nem,nem,nem!
-Molli!Mond már,mi a baj?!
-Kérdezhetek valamit?
-Persze!Kérdezz csak!
-Ugye mi testvérek vagyunk!
-P...p...persze,hogy az vagyunk!Milyen kérdés ez?!
-Csak mert tegnap is olyan furcsán viselkedtél,meg álmomban is!
-Mi...miért?Mit álmodtál?
-Azt,hogy azt mondtad nem vagyunk testvérek,és kétszer is megakartál csókolni!
-Ez butaság!Én szeretlek...de csak mint húgomat!
-Jó!Akkor mint testvéred,arra kérlek,hogy engedj el a kórházba!
-Nem!
-?!
-Nem engedhetem...hogy nélkülem menj!
-Imádlak Lou!Megyek is öltözni,egy pillanat és indulhatunk is!Na jó leszek így?
-Kentin el fog ájulni tőled!De...nem rövid ez egy kicsit?
-Ugyan már!Jó lesz!
-Hát jó...legyen.Akkor indulás!-nem sokkal később be is értünk.

*Kórházban


-Na akkor megyek is Kentinhez!Már készülődik,képzeld,ma haza engedik!
-Jó-jó!De igyekezz,nem maradunk sokáig!Utálom a kórházakat...-Louis ott maradt egyedül.Még nem mentem be Kentinhez,és meg hallottam,hogy Louis Olvier-rel beszélget,ezért ott maradtam.

-Nem...nem lehet!Az ott biztos,hogy nem!Oliver...te vagy az?!
-Igen én vagyok,Ma engednek ki!Mond csak...te normális vagy?!Azt még megértem,hogy meg versz...nem várjunk csak.Azt sem értem meg,de hogy még egyedül is hagysz az erdőben,azt végképp nem!Ha Henry nem jár arra akkor tuti ott halok!
-De remélem ezek után nincs kedved el szedni tőlem Mollit!
-Nem,nincs!Eszem ágába sincs ezek után,még csak beszélgetni se Mollival!Nem hogy "elszedni" tőled!Nem-nem!Elég volt ekkora verés egyszer tőled!Köszönöm szépen,nem kérek többet!
-Te meg verted őt?!-kiáltottam rá Louis-ra.

-Na had hajam!
-Sajnálom Oliver...!-mondta Louis!
-Semmi  baj!-szólt a válasz.
-Na ez a beszéd!Most megyek,és haza kísérem Kentint!Ti addig ne tépjétek szét egymást!-azzal el mentem.
-Milyen kedves!-mondta Oliver.
-Khm...khm...!
-Akarom mondani...-
-Ennek itt nincs vége!-és Louis is elment.
-Ez az ember egyszer még sírba visz!(szó szerint)-motyogta magában Oliver.