A titok

 Aznap éjszaka nem aludtam túl sokat. Végi az az érzés nyomasztott, ami akkor végigfutott rajtam. Ijesztő volt, de még mindig fogalmam sem volt, hogy mi is lehetett valójában.

-Van valami baj, szívem? Olyan kis nyúzott vagy. Bánt valami? Nekem elmondhatod! - ölelt meg Viktor.
-Jól vagyok Viktor, ne aggódj! - nem akarom elmondani neki. Nem akarom, hogy aggódjon.
-De biztos van valami. Mondd el kérlek!
-Álmos vagyok, ennyi az egész! Nem aludtam túl jól éjszaka...
-Tehát mégis van valami. Az embereket nem kínozza csak úgy az álmatlanság, főleg nem szülés után! Tehát miről van szó?
-Úgy érzem, ezt nem úszom meg...
-Hát nem. Szóval?
-Annyi a dolog lényege, hogy beszélni szeretnék Kentinnel. Tisztázni szeretném vele a dolgokat.
-De minek, Molli? Már beszéltünk vele!
-Akarod mondani, beszéltél vele! Én meg csak álltam melletted bambán. Most szeretnék vele úgy beszélni, hogy te nem vagy ott.
-Nélkülem nem mehetsz sehova! - ilyet még nem láttam. Viktor teljesen leblokkolt és egy könnycsepp futott végig az arcán. Na most akkor ez hogy van?
-Viktor... Van valami baj? - kérdeztem.
-Nem mész nélkülem és kész!
-Ugyan már Viktor! Nehogy már pont Kentintől kell, hogy félts! És amúgy is, ha mindketten elmegyünk, ki vigyáz Perriere? Ha magammal viszem, még jobban kibukik. És a poén kedvéért Carl nincs itthon.
-Akkor átmegyünk, ha apa itthon lesz!
-De Kentin mondta, hogy most menjek, mert elutazik és később már nem lesz rá lehetőségünk, hogy beszéljünk.
-Akkor nem beszéltek! Ennyi az egész!
-Viktor! Kentinnel nincsen semmi baj! Ha nem engeded akkor is átmegyek!
-Gondolom úgysem tudlak meggyőzni, ebben túl makacs vagy! Szóval, ha Kentin tesz bármilyen gyanús mozdulatot, kérlek hívj fel és már indulok is! De nagyon vigyázz magadra!
-Rendbe. Értem. De nem tudom miért pont tőle kell ennyire féltened...
-Sajnálom, ilyen vagyok! - majd adott egy puszit az arcomra és széles mosollyal elment, miközben ezt suttogta: " Azt hiszem Mollit a halálba engedtem..." Félúton belebotlottam Kentinbe, így nem kellett sokáig keresgélnem.


*parkban


-Kentin, beszélhetnénk? - szólítottam meg.
-Mit akarsz? - kérdezett vissza.
-Rólunk lenne szó. Illetve rólad, Viktorról és rólam.
-Elhiszed, hogy nem érdekel ez a rizsázás? Köztünk csak végig annyi volt a kapcsolat, hogy van egy feladatom, amit el kell intéznem és így, hogy nincs itt az ölebed végre is tudom hajtani!
-Miről beszélsz?
-Itt az ideje, hogy beavassalak dolgokba...


*eközben otthon

 Viktor idegesen mászkált otthon, mert fogalma sem volt, hogy mi történik velem. Hogy mit csinálhat velem Kentin. Közben szegény Perrie csak sírt, de nem ment oda hozzá. Közben belépett Carl.

-Megjö...- Köszönt. Volna, de Viktor beleszólt.
-Apa! Na végre! Tudnál vigyázni Perriere? Nekem sürgősen el kell 
mennem Molliért!
-Várjál csak. Nyugodj meg szépen és mondd el mi törétnt!
-Azt hiszem Molli megfog halni!