-Később megbeszéljük apa, de ha nem indulok most azonnal lehet, hogy késő lesz!
-Csak nagyjából foglald össze!
-Mollit elengedtem Kentinhez! Erről még te sem tudsz, de Kentin a gyilkos, aki megölte Molli szüleit és ha nem indulok most azonnal, akkor Molli lesz a következő.
-És ha te ezt tudtad, miért nem mondtad el neki?! Ha tudná lehet, hogy nem ment volna el hozzá!
-Egyrészt tudod, hogy ha valamit a fejébe vesz semmi nem akadályozza meg a makacssága miatt. Másrészt vannak emberek, akiktől én is félek és ha egy ilyen ember megfenyeget, azt muszáj betartanom.
-Mégis milyen embertől félhetsz te? Pont te?
-A bácsikámtól...
-Carltól vagy Joshtól?
-Carltól. Olyan idegesítő, hogy ugyanúgy hívnak titeket!
-Lehet, hogy a nevünk ugyan az, de a személyiségünk cseppet sem...
-Tudom-tudom, ő a "Dark" Carl, de akkor is hát borzongató, mint a kis korcsai!
-Ne beszélj így az unoka testvéreidről! Louis, Nina és Kentin nagyon rendes gyerekek voltak, amíg az anyjuk mellettük volt.
-Nekem ilyen emberek nem a rokonaim! Mehetek már?!
-Várj egy kicsit! Mégis mivel fenyegetett meg, hogy ennyire félsz?
-Azzal, hogy ha megpróbálok közbelépni Perriet fogja bántani! És ezt végképp nem akarom!
-Érdekes... Amikor Kim apja fenyegetett meg, hogy, ha nem veszed el Kimet Molli fogja meginni a levét. Mégis kiálltál a véleményed mellett és Mollit vetted el, akivel családot alapítottál!
-Igen, de ezt teljesen más! Kim apja nem annyira gonosz, mint a bácsikám! De ha ezt így folytatjuk nem sokáig lesz családom, mert ha nem engedsz el, Kentin megöli Mollit!
-Sajnálom Viktor! Nem engedhetlek el!
-Mi van?! Te most mellettem vagy, vagy ellenem?!
-Természetesen a te érdekeidet szolgálom...!
-Ha így lenne, már rég elengedtél volna!
-Kérlek hallgass végig! Nekem nem adatott meg, hogy több gyerekem legyen, csak te vagy nekem. Már édesanyád sem él! Ha most elmész Molliért nem csak őt, de lehet, hogy téged is megölnek! És akkor szegény Perrievel mi lesz? Én sem leszek már itt köztetek sokáig. Ha elmész és meghalsz nem csak én maradok egyedül, hanem Perrie is! Ezt te nem akarhatod!
-Ki mondta, hogy ha odamegyek meghalok?
Mivel Kentin az egész családot megölte, már csak Molli van ugye. De mivel későn jutott el oda, hogy megölje és neki lett családja. Tehát már te és Perrie is a családja részesei vagytok. Sőt én is. És Kentin nem fog azért életben hagyni téged, mert nem vér szerinti rokonok vagytok!
-És azt kimondta, hogy bárki is meghal?
-Viktor kérlek! Te csináltad magadnak! El kellett volna neki mondanod az elején! Most bánhatod, nem foglak elengedni! Nem engedhetem, hogy meghalj! Molli meg okos lány. Ha érzi, hogy veszélyben van, elmenekül!
-Apa, nem teheted ezt!
-Sajnálom! Tényleg sajnálom, de ha a bácsikád Perrievel fenyeget, azt be is tartja! Nem fogja meggátolni egy kisgyerek! Ő egy hidegvérű gyilkos! Meg kell értened, Molli sem akarná!
-Ehhez neked semmi közöd! Ez az én családom! Azt teszek amit akarok! Engedj el! - de Carl nem mozdult. Viktor semmit sem tudott tenni. - Megfog halni apa, nem érted?! Meg fog halni! Engedj el könyörgöm, én nem élem túl, ha meghal! Hosszú-hosszú éveken át vártam rá, hogy enyém lehessen! Nem akarom újra és végleg elveszíteni! Kérlek! - tört ki magából.
-Apa, nem teheted ezt!
-Sajnálom! Tényleg sajnálom, de ha a bácsikád Perrievel fenyeget, azt be is tartja! Nem fogja meggátolni egy kisgyerek! Ő egy hidegvérű gyilkos! Meg kell értened, Molli sem akarná!
-Ehhez neked semmi közöd! Ez az én családom! Azt teszek amit akarok! Engedj el! - de Carl nem mozdult. Viktor semmit sem tudott tenni. - Megfog halni apa, nem érted?! Meg fog halni! Engedj el könyörgöm, én nem élem túl, ha meghal! Hosszú-hosszú éveken át vártam rá, hogy enyém lehessen! Nem akarom újra és végleg elveszíteni! Kérlek! - tört ki magából.
*e közben a parkban*
-Ezt... én... nem hiszem el! - hitetlenkedtem.
-Pedig kénytelen leszel. Ez a sorsod. Fogadd el szépen. - válaszolt egyhangúan Kentin.
-Ezt... én... nem hiszem el! - hitetlenkedtem.
-Pedig kénytelen leszel. Ez a sorsod. Fogadd el szépen. - válaszolt egyhangúan Kentin.
-De én azt hittem, hogy van köztünk valami!
-Az az igazság, hogy voltak percek, amikor azt hittem, hogy nem leszek képes megtenni, mert érzek irántad valamit.
-Az az igazság, hogy voltak percek, amikor azt hittem, hogy nem leszek képes megtenni, mert érzek irántad valamit.
-Akkor nem bántasz?
-Ilyet egy szóval sem mondtam! Annyit mondtam, hogy hittem...
-De...
-Tudod... Remek volt ez a két év, de csak egy embernek köszönheted, hogy még mindig élsz! Mégpedig Louisnak! Mivel ő a legidősebb hármunk közül ez az ő feladata lett volna, de gyáva volt, így nem merte megtenni. Rám maradt a piszkos munka és csak ő nem akarta, hogy megöljelek. Végig apánk elöl menekültek és ő ebben a pár évben fülig beléd zúgott!
-Most ezt nem egészen értem... Louis a testvéred?
-Louis, Nina és én testvérek vagyunk. Állítólag anyánknak született még egy fia, nem i olyan rég. Szóval még ő is ott van.
-De...-
-Elég! Nem azért jöttem ide, hogy veled csevegjek! Fogadd el és akkor nem fog annyira fájni!
-Akkor is megkérdezem! Mi okotok van arra, hogy bántsátok a családomat?!
-Apám barát nője volt anyukád. De akkor jött apád és levette a lábáról anyád. Ezért apám bosszút áll minden leszármazotton.
-Ezt nem is tudtam...!
-Most már tudod. Készülj!
*e közben otthon*
-Már eltelt egy óra! Még mindig nem jelentkezett! Most már tényleg indulok! - aggódott Viktor. Közben megszólalt a telefonja. A nevemet írta ki. Reménykedve vette fel a telefont félre fordulva. -Molli? - kérdezte Viktor.
-Sajnálom, de nem! - válaszolt egy férfi hang. - Nagyon sajnálom, de a felesége...-
-Biztos úr! - vágott bele Viktor. - Történt valami?!
-Sajnálom, de Mollit holtan találtunk meg a park végében! A mentősök sem tudtak rajta segíteni! Sajnálom, viszont hallásra!
-Ilyet egy szóval sem mondtam! Annyit mondtam, hogy hittem...
-De...
-Tudod... Remek volt ez a két év, de csak egy embernek köszönheted, hogy még mindig élsz! Mégpedig Louisnak! Mivel ő a legidősebb hármunk közül ez az ő feladata lett volna, de gyáva volt, így nem merte megtenni. Rám maradt a piszkos munka és csak ő nem akarta, hogy megöljelek. Végig apánk elöl menekültek és ő ebben a pár évben fülig beléd zúgott!
-Most ezt nem egészen értem... Louis a testvéred?
-Louis, Nina és én testvérek vagyunk. Állítólag anyánknak született még egy fia, nem i olyan rég. Szóval még ő is ott van.
-De...-
-Elég! Nem azért jöttem ide, hogy veled csevegjek! Fogadd el és akkor nem fog annyira fájni!
-Akkor is megkérdezem! Mi okotok van arra, hogy bántsátok a családomat?!
-Apám barát nője volt anyukád. De akkor jött apád és levette a lábáról anyád. Ezért apám bosszút áll minden leszármazotton.
-Ezt nem is tudtam...!
-Most már tudod. Készülj!
*e közben otthon*
-Már eltelt egy óra! Még mindig nem jelentkezett! Most már tényleg indulok! - aggódott Viktor. Közben megszólalt a telefonja. A nevemet írta ki. Reménykedve vette fel a telefont félre fordulva. -Molli? - kérdezte Viktor.
-Sajnálom, de nem! - válaszolt egy férfi hang. - Nagyon sajnálom, de a felesége...-
-Biztos úr! - vágott bele Viktor. - Történt valami?!
-Sajnálom, de Mollit holtan találtunk meg a park végében! A mentősök sem tudtak rajta segíteni! Sajnálom, viszont hallásra!
-Mi történt vele?! - de válasz nem jött. A rendőr lerakta a telefont. Viktor percekig állt egy helyben leblokkolva, majd kitört belőle.
Rögtön elindult a parkba. Hátha csak átverés. Hátha még élek és ott várok rá. De a parkba érve meglátta a villogó fényeket. Tudta, hogy vége. A rendőrök és a mentősök is egyaránt a testem mellett álltak. Mindenki szomorú volt és néhányan sírtak is. De Viktor a legjobban. Tudta, hogy ez egy olyan álom, amiből sohasem ébred majd fel. Majd az ég is beborult és elkezdett esni az eső. Letérdelt mellém és az ölébe vett. Ott, abban a pillanatban bosszút esküdött.
-Megbosszullak Molli, erre megesküszöm! Nagyon szeretlek! Kérlek vigyázz ránk fentről!
A temetési ceremóniára az átlagnál többen mentek el. Az egyetem hallgatói és a tanárok is. Az egész város a családdal gyászolt. Molli összes barátja és ellensége is ott volt, kivéve Kentinék, bár ezt senki nem bánja. Viktornak egyedül kellett felnevelnie Perriet, ami sajnos nem ment simán. A depresszió magával ragadta, így Perrieből egy magányos gyerek lett. Nem beszél senkivel, nincsenek barátai, mindenkit elmart maga mellől. Nyolc általánosban magántanuló volt és úgy döntöttek, hogy Molli tiszteletére felveszi a Swan nevet. A családnak nagyon hiányzik Molli, de a szívükben örökké él. Végrendelete szerint minden rájuk hagy. Szerető anya és feleség volt!
Köszönöm, hogy velem tartottatok Molli életében!
A történet azonban nem ér véget! Ezentúl Perrie szemszögéből folytatódik a történet. Új barátok, új szerelmek, új veszekedések és sok más új dolog vár rátok! :) ♥
-Megbosszullak Molli, erre megesküszöm! Nagyon szeretlek! Kérlek vigyázz ránk fentről!
A temetési ceremóniára az átlagnál többen mentek el. Az egyetem hallgatói és a tanárok is. Az egész város a családdal gyászolt. Molli összes barátja és ellensége is ott volt, kivéve Kentinék, bár ezt senki nem bánja. Viktornak egyedül kellett felnevelnie Perriet, ami sajnos nem ment simán. A depresszió magával ragadta, így Perrieből egy magányos gyerek lett. Nem beszél senkivel, nincsenek barátai, mindenkit elmart maga mellől. Nyolc általánosban magántanuló volt és úgy döntöttek, hogy Molli tiszteletére felveszi a Swan nevet. A családnak nagyon hiányzik Molli, de a szívükben örökké él. Végrendelete szerint minden rájuk hagy. Szerető anya és feleség volt!
Köszönöm, hogy velem tartottatok Molli életében!
A történet azonban nem ér véget! Ezentúl Perrie szemszögéből folytatódik a történet. Új barátok, új szerelmek, új veszekedések és sok más új dolog vár rátok! :) ♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése