Másnap az orvos közölte, hogy én és Perrie is makk egészségesek vagyunk, így nyugodt szívvel enged haza minket. Viktor a kezébe fogta a babahordozót és felém fordult.
-Na akkor mehetünk?
-Persze! - válaszoltam.
-Ugye tudod, hogy nagyon boldoggá tettél? Még sosem voltam ilyen boldog. Köszönöm neked, hogy megmutattad milyen valakit igazán szeretni és szeretve lenni. Remélem mindig így marad!
-Ugyan már, ez természetes! Örökre veled maradok és sosem hagylak el!
-Ezt örömmel hallom. Amúgy arra gondoltam, hogy vehetnénk egy fényképezőgépet, hogy megörökítsük a boldog pillanatokat. Így mindig emlékezhetünk rájuk.
-Viktor... Tudod, én képek nélkül is emlékezni fogok ezekre a pillanatokra.
-Természetesen én is, de ha történik valami, azok mindig ott lesznek nekünk.
-Rendben! Akkor vegyünk egy fényképezőgépet! - nagy nehezen meg is lett a bolt. Persze Viktor, a nagy műszaki zseni kitalálta, hogy neki szüksége van egy új laptopra is, mert anélkül nem tud dolgozni és ha már itt tartunk vegyünk egy normális tv-t is.
-Na akkor legyen még ez és mehetünk is. - mondta Viktor.
-Hadd vázoljam a helyzetet. Bejöttünk venni egy fényképezőgépet, erre vettünk egy tv-t, egy laptopot, egy fényképezőgépet és nem tudom miért de vettél nekem egy táblagépet. - végül csak sikerült elindulnunk. Útközben Viktor végig arról beszélt, hogy mennyi helyre szeretne elvinni minket, hogy megmutassa mindenkinek milyen szép kis családja lett. Rossz érzésem volt ezzel kapcsolatban, de nem foglalkoztam vele. Mikor hazaértünk kivette Perriet a babahordozóból és ölelgette, puszilgatta és közben végig beszélt hozzá. Rettentően boldog volt.
-Kicsi Perrie! Te még nem tudod, de mi rettentően boldog család leszünk. Pár éven belül lesznek testvéreid, lesz kivel játszanod, hogy ne minket nyúzz állandóan. De tudd, mi mindig mindenben támogatni fogunk. Te vagy a szemünk fénye, a legnagyobb ajándék az életünkben. Szeretünk. Mindennél jobban. - annyira jó ezt látni. Ha bármi történik Viktor megvédi Perriet és mindig szeretni fogja. örülök, hogy találkoztam vele. Ekkor egy nagyon borzasztó érzés futott végig az agyamon. Nem tudnám pontosan megfogalmazni, hogy mi volt az, de nagyon megijedtem tőle. Ez mégis mi volt? Félek. Reszketek. De mitől? Mi ez az érzés? Nm tudom, de rettegek. Sikítanék, de egy hang nem jön ki a számon. Mi történik velem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése