A balhé

*Közben a fiúknál

Szerintem itt szét is válhatnánk,James te velem jössz!-mondta Henry.
-Rendicsek!-azzal elmentek.Louis és Oliver még  maradtak egy kicsit beszélgetni.
-Nem értem ezt a gyereket!Azt hiszi magáról,hogy ő a főnök!-mondta Louis.
-Ugyan Louis hagyd már,ebből látszik,hogy még csak gyerek!-válaszolt Oliver.
-Lehet,hogy igazad van!
-Nem lehet,biztos!
-Na de fordítsuk komolyra a szót!Merre induljunk?
-Hát...ha arról az emberről van szó,aki 10 évvel ezelőtt bántott titeket,akkor valószínűleg zárt helyen kell keresnünk!
-Tudok is helyet,nincs olyan messze innen!
-Remek!-el  mentek az erdőbe ahol volt egy régi elhagyatott kunyhó.Elég ijesztő volt,egy boszorkányé lehetett.

*Kunyhóban

-Bárhogy is nézem,-szólt Oliver.-itt nincs senki!Más ötlet?
-Nem nagyon tudok más helyeket,talán beljebb az erdőben.
-Nem is rossz ötlet!Akkor gyere,menjünk!-lehet,hogy ez az Oliver gyerek túlságosan szereti Mollit?Ez nekem nem tetszik,nagyon nem!-motyogott Louis.


*Erdőben

-Elég későre jár.Körbe jártuk az erdőt de Molli sehol!Haza kéne menni...-szólalt fel Oliver.
-Igen,akár haza is mehetnél!
-Talán zavarlak?!
-Talán igen!
-Mi bajod van?!Amikor elindultunk olyan lelkes voltál és normális,de most mi történt?!Valamit rosszul csináltam?!
-Az a bajom,hogy itt vagy!Meg,hogy a húgomat keresed!És szinte biztos,hogy többet akarsz tőle,mint barátság!De ezt nem engedhetem!
-Te teljesen megőrültél?!Persze,hogy keresem Mollit,hisz te kértél meg rá!
-Jó duma!Én csak annyit kérdeztem,hogy hol a húgom!Erre te "Hívom a régi csapatot" aminek semmi haszna nem volt,mert Molli még mindig nincs sehol!
-Én legalább nem hazudok neki,hogy ki vagyok valójában!Nem úgy mint te!
-Mi?!
-Igen jól hallottad!Tudom,hogy valójában nem vagytok testvérek!Semmi közöd hozzá!Szimplán csak megtetszett és elhoztad a szüleitől amikor még kicsi volt!Amikor nála voltam megtaláltam az erről szóló papírt,tehát a bizonyítékom is meg van!
-De nem mondod el senkinek sem!!!
-Hát...senkinek nem mondhatom el,mert nem ismerem,viszont Mollinak elmondhatom!
-Azt viszont nem hagyhatom!Sajnálom Oliver,rendes gyereknek tartottalak,de ennek itt és most vége!
-Mi...mit akarsz csinálni?!
-Sajnálom,de el kell,hogy hallgattassalak!
-Mi?!
-Sajnálom Oliver!Remélem legközelebb kétszer meggondolod,hogy kiszúrsz velem vagy nem!Így jár aki Louis-al szórakozik!

Megvagy!

Amikor feleszméltem egy barlang kellős közepén találtam magam.Nem láttam senkit és semmit,de lépteket hallottam amik felém irányultak.Nagyon megijedtem,de tudtam,hogy nem szabad mutatnom mennyire félek. Hallottam amint a léptek abbamaradtak,és éreztem,hogy van valaki előttem.Majd hozzám vágott valami puhát és meleget.Mire rájöttem,hogy tiszta ruhák,az alak eltűnt.Gyorsan átöltöztem,jó érzés volt tiszta ruhában lenni.Kicsit jobb is lett a kedvem.Tiszta és üde.Kéne keresni valami kijárat szerűséget,a remény hal meg utoljára!Valamin megcsúsztam,és egy sártócsa közepén találtam magam.Ekkor egy édes nevetés csapta meg a fülemet.

*Barlangban

-Ki...ki van ott?!-kiáltottam.De amikor megláttam,azt hittem kiugrik a szívem a helyéről!Előttem állt,és egy ismerős illat csapta meg az orromat...semmi kétség,ő itt...Kentin!

-Molli!-kiabálta.
-Kentin!Annyit gondoltam rád,és úgy féltem,hogy soha többé nem látlak!Hol voltál?
-Ide vagyok már 1 éve bezárva!Amikor hozzátok indultam akkor kapott el valaki.Itt vagyok már egy ideje,de az arcát még sosem láttam.
-De legalább már együtt vagyunk!
-És együtt is maradunk...ÖRÖKRE!!!-és megölelt.Csak nézett rám teljesen elpirulva,nem tudtam mi jár a fejében.Majd megtörtént az,amire már régóta várok.Megcsókolt!

A nagy csapat

Louis utánam jött,de feleslegesen...

*Erdőben

-MOLLI!!!-hol lehet ez a lány?!-MOLLI!!!Szinte biztos,hogy Oliver-éknél van!Muszáj megtalálnom!-el is ment hozzájuk.

*Oliver-éknél

-Louis!-kiáltott fel az ikerpár.-De régen láttunk!Mi járatban erre?

-Beszédem van veled Oli!Ki mennél James?-James kiment,és a fiúk ketten maradtak.-Mibe keverted megint a húgomat?!Nem volt elég 10 évvel ezelőtt?!Hol van Molli?!

-Hö-hő...ácsi!Én azt meg honnan a fészkes fenéből tudjam?!Haza kísértem,azt meg hogy utána mi történ köztetek nem tudom!

-Várjunk csak!Honnan tudod,hogy történt valami?!

-Ha...hallottam!

-De ha nincs itt akkor hol lehet?

-Hívjuk össze a régi csapatot,és keressük meg!

-Ha még lenne kit össze hívni...!A mi ki "csapatunk" tagjai:a bátyám,ti ketten és én.Pedig többen voltunk!

-Hát mint mondjak...haláli volt az eltűnésük!

-Na ez azért nem volt szép...!

-Bocsi!Akkor hívjam a csapatot?

-Jobbat én sem tudok,hívd!Na akkor hívod őket,vagy csak bambán mosolyogsz?

-Ja bocsi!Csak ki akartam élvezni a pillanatot,amikor is nekem volt jobb ötletem mint a "nagy" Louis-nak...!-azzal elment telefonálgatni.

-Bolond gyerek ez az Oliver...akarom mondani,még mindig haragszom rá!De tény,hogy jó barát!

-Szal az van,hogy a kis bátyuskádat nem nagyon érdekli mi van Mollival,viszont van egy valami ami meg tudná győzni,de...-

-Mennyi kell neki?

-A mostani fizetése duplája,ugyanis mérges,hogy Amerikából ide kell utaznia.

-És én most honnan szüljek 1 millió forintot?!

-Be tudok szállni!

-Rendben!Mond meg neki,hogy megkapja!

-Okés-oké!Azt mondta,hogy már amúgy is a városban van,csak kíváncsi volt,hogy oda adod-e neki a pénzt a húgos megmentésére.De azért kell neki a pénz!És azt is mondta,hogy nemsokára ide ér!

-Hogy az a kis....!-és közben megérkezett.

-A pénzt előre kérem!-mondta Henry.-Köszönöm!Akkor mehetünk?

-Ha nem tűnt volna fel,James még nincs itt!-abban a pillanatban belépett ő is.-Na most már mehetünk!
-Szuper,akkor gyerünk!

Szóval ő itt Henry!Mint kiderült eléggé pénzéhes,pedig jól keres és Louis minden héten küld neki pénzt.De ettől eltekintve jó fej srác,és lehet rá számítani.A stílusa,hát...bunkó.

A veszély

Mindent elmeséltem neki Kentinről,még képet is mutattam,hátha látta valahol,de sajnos nem.Oliver-ben felmerült az a gondolat,hogy mi van ha az az ember vitte el Kentint aki minket üldözött,és Ken csak azért kell neki,hogy engem megtaláljon.Remélem Oliver téved,és Kentin csak szimplán eltűnt...!

-Nem tudom Molli...!Ez szerintem egy csapda!Ne nagyon mászkálj egyedül,ha elkapnak nembiztos,hogy akkor szerencséd lesz,mint 10 évvel ezelőtt!
-Louis itt van és vigyáz rám,nem lesz semmi bajom!
-És most már én is itt vagyok!Na gyere,hazakísérlek!James nemsokára haza és,és tudod mennyire ragaszkodik hozzád.Inkább induljunk!
-Igazad van!Induljunk gyorsan!-kitérő úton mentünk,hogy többet tudjunk beszélgetni.Vele tényleg bármit meg tudok beszélni.Amióta Kentin elment nem beszéltem ennyit,mint a mai napon.Közben haza értünk.

*Otthon

-Hát...nagyon örülök,hogy újra találkoztunk,de akkor én megyek is,majd holnap találkozunk!
-Rendben!Jó éjszakát Oliver!-mikor becsuktam az ajtót éreztem,hogy valaki mögöttem áll,nagyon megijedtem,de csak Louis volt.

-Ki volt itt húgi?Megmondtam,hogy miután besötétedett nem mehetsz sehova!
-Képzeld Louis!Oliver és James ide költöztek!Hát nem nagyszerű?!
-Nem!Ez egyáltalán nem "nagyszerű" !
-Most miért vagy ilyen?!Hisz Oliver-t te is kedveled!És Jamest sem utáltad annyira mint a többiek!
-Lehet,hogy kedveltem őket,de még anno 10 éve ők kevertek bajba minket!Ráadásul őket is üldözték!Arra nem gondoltál,hogy utánuk jöhettek,és bármikor elkaphatnak?!
-De hát...!
-Nem találkozhatsz velük többet!Nem biztonságos!
-Ezt nem te döntöd el!
-De én döntöm el!Én felelek érted,mióta apa és anya meghalt!
-Honnan tudod hogy meghaltak?!Ezt senki nem mondta!Csak hazudozol egyfolytában!GYŰLÖLLEK!!!-ekkor elrohantam.
-M...Molli!-lehet,hogy kissé goromba voltam Louis-al,de meg kell végre értenie,hogy nem vagyok kisgyerek!Nem kell ennyire féltenie!Mindegy...eleget voltam kint,ideje haza indulnom!Nehogy végül Louis-nak legyen igaza...de már késő volt.Éreztem,hogy valaki a nyakamba liheg,aztán éles fájdalom a fejemen...és minden elsötétült.

*Folytatás

(ezekben a részekben lesznek új szereplők,pontosabban 3,de nem lesznek sokáig!!!)
De sajnos nem Kentin volt!


-Mikor is találkoztunk utoljára?!
-Hát...2 éve!
-Hát igen,amikor szó nélkül le léptél...nem esett valami jól!
-Bocsi Oliver,de Louis biztonságban akart tartani.Bár ez a hely sem a legbiztonságosabb!
-Tényleg!Mi van Louis-al?Jobban van már?
-Igen már rég.De ha megkérhetlek,ne hoz fel ezt előtte,nagyon érzékenyen érintette a téma!
-Ne aggódj!Én sem tudom pontosa,hogy mi történt akkor,tehát nem fogom felhozni!De nekem elmondhatnád mi is történt...!
-Nem bánom,de akkor menjünk el itthonról,nehogy Louis meghallja!
-Rendben!Akkor menjünk el hozzánk,James nincs otthon!
-Vissza oda?!Az Alpokba?!Nincs az kicsit messze?!
-De messze van,ezért jöttünk utánad,és ide költöztünk!
-Ó,de buta vagyok...
-Dehogy!Na gyere,induljunk!-ők itt Oliver és James,ikrek!Első ránézésre nagyon hasonlítanak,de a személyiségük teljesen eltérő.James nagyon ragaszkodó mint egy kisfiú,míg Oliver inkább úgy viselkedik mint egy felnőtt,képes bárkit megvédeni.Rájuk is úgy tekintek mint a testvéreimre(gyermekkori barátok)!James az öcsém,Oliver a bátyám.

Oliver              James

Közben megérkeztünk.                                                                                                                                                                                                                                                                                                 -Ez a te szobád?-kérdeztem.                                                               -Nem,ez James-é.Az én szobámban nagy a kupi,így nem szeretek emberek be vinni oda!Szóval mi is történt pontosan?!-leültünk és mindent elmeséltem.Egyszer,amikor még kicsit voltam elfogtak engem,és Louis meg akart menteni.Be voltam zárva egy fehér szobába,mint egy elmegyógyintézetben.Csak egy kicsi ablak volt bent,ami elég magasan volt,és hiába próbálkoztam,nem értem fel.Amikor bejött az embereknek a főnökük,egy pisztolyt vett elő,és pont lőni akart,amikor Louis beugrott az ablakon,ellökött,és őt találta el a golyó.Épphogy csak túlélte,azóta lelkiismeret furdalásom van minden nap.Ahogy felépült elhagytuk az otthonunkat,és ide költöztünk.De mindenhol megtaláltak,és most itt vagyunk,de Louis még mindig nagyon fél.Ez a nap óta más színű a szeme,mivel szembe találták,de szerencsére megtudták menteni.                           -De azóta jól vagytok?-kérdezte Oliver.                                             -Hát végül is megvagyunk,bár elvesztettem a barátomat,de az hosszú sztori.                                                                                       -Na mond csak el Oli bácsinak!                                                                                                                                                          

Váratlan személy

-Jason!Ez meg mi volt?!-kérdeztem felbőszülve.
-Minek tűnt?Molli,értsd már meg,hogy szeretlek!
-Te meg azt értsd meg,hogy még mindig várok Kentinre!Meg ígértem neki,hogy mindig szeretni fogom,nem tehetem ezt vele!
-Amiről nem tud,az nem fáj neki!
-Jason!Fejezd ezt be!
-Amúgy sem éreztem,hogy annyira ellenkeztél volna!Nem volt olyan mintha zavarna amit épp csinálunk...
-De...de...de!Akkor sem lehet és kész!
-Mit csináltok ti itt?!-jött oda hozzánk Louis.
-Csinálj vele valamit Louis!Jason nem tudja kontrollálni az érzéseit!
-Hékás!!!-vágott bele Jason.
-Louis kérlek szólj mindenkinek,hogy a buli lefújva!
-Ahogy akarod húgi!
-Csodás...!-mérgelődött Jason.Én elindultam haza,de a fiúk ott maradtak.
-Mit műveltél a húgommal Jason?
-Szeretem a húgodat,érted?!
-Nem tudok vele mit csinálni,de ő még mindig azt a majmot várja,hiába mondom neki,hogy úgyse jön vissza!
-Akkor most mi legyen?
-Adj még neki egy kis időt!
-Ezek szerint nem volt elég?!Nem volt elég neki egy év,hogy elfelejtse azt a sügér gyereket?!
-Nem tudom.Most viszont megyek,meg nézem mi van vele.Majd holnap találkozunk!
-Rendben!Csá!-10 perc múlva meg érkezett.

*Otthon

-Na mi van húgi?Mi a baj?Jason nem akart rosszat!
-Tudom-tudom,de akkor is!
-De húgi,ez így van már több mint 1 éve!
-De ő is megérthetné az érzéseimet!Nekem nagyon hiányzik Kentin,nem kezdhetek bele egy új kapcsolatba!
-Értem...valaki kopogott,menjek vagy mész?
-Megyek!-amikor kinyitottam az ajtót,egy olyan személy állt előttem,akire már nagyon régóta vártam.

A "meglepetés" buli

Már egy év eltelt azóta,hogy Kentin elment,azóta Jason minden perben vigyáz rám,nehogy elinduljak a keresésére.Jason ma is eljött,mint egész évben.

-Indulhatunk?-kérdezte.
-Persze!-tulajdonképpen ma egy éve,hogy mindig vigyáz rám,és valahogyan meg kéne hálálnom...az iskolában nagy a felhajtás,mindenki egy bulit szervez.Nekem is be kéne szállnom.Pont elindultam volna,amikor Jason elkapta a könyvet a kezemből,amiben benne volt minden terv szerint.

*Suliban

-Hová lesz a menet?
-Jason!Add vissza a könyvemet!Sietnem kell!Ki bírod nélkülem egy kicsit,biztos vagyok benne!
-Menj csak!El leszek magamban...
-Köszönöm!-amikor elindultam volna,oda jött Louis.

-Miben sántikálsz húgi?
-Köszönet bulit szervezünk Jason-nek,hogy konkrétan ő a második bátyám,és  mindig vigyáz rám.
-Ez érdekes...én tényleg a bátyád vagyok,mégsem kaptam soha semmit!
-De...Jason nem csak a bátyám!
-Hát akkor mi?
-Az...most...mindegy!Te is segítesz ugye?!
-Hát persze,de csak azért mert te csinálód és Jason-ről van szó!
-Köszi!
-És hogy képzelted el?Hol lesz és mikor?
-Egy koncertre gondoltam.Elviszem egy koncertre,onnan vissza jövünk ide,és mindenki a tornateremben fog várni.
-Nem is olyan rossz ötlet!
-Köszi szépen!
-Mi nem is rossz ötlet?-jött oda hozzánk Jason.
-Semmi!10 perc múlva gyere a parkba!Ott foglak várni!-válaszoltam.
-Oké!Te tudsz valamit,Louis?
-Mi...?Én...?Neeem...dehogy!Inkább menj nehogy elkéss!

*Parkban

Tehát akkor koncert,utána vissza a suliba.Remélem mindenki eljön akit megkértem!Közben ide ért Jason.

-De csinos itt valaki...!Mi jár abban a csodaszép kis buksiban?
-Elmegyünk egy koncertre!Remélem tetszeni fog!
-Biztos vagyok benne!-jó nagyot mulattunk a koncerten!Utána vissza indultunk a suliba,de sajnos Jason kiszimatolta,hogy mire készülök...nem baj.Azt mondta majd meglepődik!

*Suliban

-Molli,várj!Szeretnék mondani valamit,mielőtt bemegyünk!
-Mit...-megfogta a derekamat,magához húzott,és megcsókolt.

Ég veled Kentin!

-Remélem örülsz!-fordult hozzám Jason.-Nagyon sok munka volt benne!Főleg mire Kentint is rábeszéltük...
-Igen,nagyon örülök!De Kentint miért volt nehéz rá beszélni?Hisz ő mindig mindenben benne van.
-Abba a részbe nem akart bele menni,hogy átverjen!
-Te meg miről beszélsz?!-ekkor "Jason" le vette magáról az álarcot,kidöntötte a falakat,és abban a temetőben találtam magam amiben fogva tartottak.

*Temetőben.

-Mi történik itt?!-kiabáltam.
-Hát szia Molli!Vagy mondjam inkább úgy,hogy Lisa?-kérdeztem a bácsi,aki először "elrabolt".-Azért vagy itt mert én azt akarom,hogy itt legyél!Kentinnel megbeszéltem,hogy ő hoz el valahogy,vagy én megyek érted,de mivel okos fiam van meg értette a célzást,hogy ha én megyek érted abban nem lesz köszönet.
-De miért kellek én magának?!
-Jaj...hát nem egyértelmű?Van egy világnézetem,amiben te nem szerepelsz,ezért ki kell iktassalak,mert útban vagy!Kentin mindent el fog mondani ami érdekel,5 percet kaptok!-legalább láthatom egyszer utoljára...

-Kentin!!!
-Molli nem haragudj amiért becsaptalak!Pontosan én sem tudom,hogy mi folyik itt,és hogy miért kellett becsapjalak!De talán ki tudlak innen vinni!Hívtam segítséget,Jason érted jön!
-És veled mi lesz Kentin?!Nélküled nem megyek sehova!
-Már pedig menned kell,nem hagyom,hogy bajod essen!De egy darabig biztos nem találkozunk...addig Jason-nel maradsz!
-De én ezt nem akarom!
-Minden perce emlékszem,amikor együtt voltunk,esküszöm,hogy valamikor újra találkozunk!Szeretlek,ezért arra kérlek,hogy menj el!!!-közben megjött Jason.-Késtél!Kérlek nagyon vigyázz rá!
-Vigyázok!Persze,hogy vigyázok!Na menj,mentsd meg a világot te hős!-gúnyolódott Jason.
-Sziasztok!És ne feledd Molli,mindig szeretni foglak!
-Én is mindig szeretni foglak,Kentin!
-Cső Kentin!-vágott bele Jason.El ment!El ment,és ki tudja mikor fogom látni legközelebb?!
-Jössz már Molli?-kiabált Jason.
-Megyek-megyek!-remélem még látjuk egymást...

Meglepetés

Gyorsan haza mentem,és észrevétlenül a szobába akartam menni,de Louis meglátott.

*Otthon

-Na mi van húgi?Nem sikerült a randi?
-Nem randi volt,és most kérlek hagyj békén!
-Ahogy akarod!-vajon miért arra emlékszik Kentin,amit Elena-val csinált?És arra miért nem amit mi csináltunk?Lehet,hogy a szíve mélyén még mindig őt szereti...erre gondolva sírni támadt kedvem.Gondoltam átöltözök,és keresek egy jó kis társaságot.Miután elkészültem hallottam,hogy valaki a szobámban motoszkál.

-Jason!Mit keresel itt?!
-A bátyád szólt,hogy társaságra lenne szükséged!
-Köszönöm Jason!Igazán rendes vagy!
-Ohh...nem kell ezt mondanod.Tudom ezt magamtól!Gyere elviszlek egy helyre,ahol garantáltan jól fogod érezni magad.De csukd be a szemed!
-Rendben!
-De előbb elmegyünk venni neked egy szép ruhát!
-Miii?!-még fel sem tudtam "emészteni" amit mondott,de már a plázában találtam magam.

*Plázában

-Hozok neked pár ruhát!Te felpróbálod,én meg kiválasztom melyik lesz jó!
-De...-Jason elment,és hozott 3 ruhát,amiket fel kellett próbálnom.
-Csinos,de nem az igazi!-pasik...-_-
 Nem rossz,de nekünk nem ez kell!-nem hiszem el!
 Ez tökéletes!
-Köszönöm!-vajon mi járhat az eszében?!
-Na de most már csukd be a szemed,és indulhatunk is!
-Ahogy akarod!-el vitt egy teljesen ismeretlen helyre.Mikor beléptem ismerős arcokat pillantottam meg.

-MEGLEPETÉÉÉS!!!BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT MOLLI!!!

Fájó emlékek

*Folytatás

-Pontos...MIII??!!

-Hoppá...!

-És elárulnád,hogy ilyen pontosan mikor történt?!

-Nem emlékszem...most megyek.Szia!

-Kentin,várj!

-Bocsánat Molli!Én ezt igazából nem is akartam elmondani neked...de már mindegy,inkább megyek,és megpróbálom vissza hozni az emlékeimet!

-Várj Kentin!Arra gondoltam,hagyjuk a múltat...szerezzünk új emlékeket!

-Benne vagyok!

-Oké...várj még egy pillanatot!Át öltözök!

-Hát rajtad meg mi van?

-Én most te vagyok,csak lányban!Próbálok bele bújni a bőrödbe,hátha jobban tudok majd így segíteni!

-Nem igazán emlékszem sok mindenre...de abban biztos vagyok,hogy te egy igaz barát vagy,és,hogy SZERETLEK!-ki mondta!Végre ki tudta mondani úgy,hogy senki sem vágott közbe!

-Én is szeretlek Kentin!-ekkor hirtelen be lépett Louis.

-Hát szia Kentin!Hogy érzed magad?Gondolom most már,hogy mindent tisztáztatok Mollival,képes vagy egyedül is távozni,a segítségem nélkül!

-Egyébként...ki is vagy te?-kérdezte Ken.

-Mi az,hogy ki vagyok?!Hát Molli bátya!

-Ja hogy te lány vagy...?!Bocs...!

-Na ide figyelj!Ez az én házam,szóval kérlek ne sértegess,vagy pedig takarodj innen!És most még kedves voltam!

-Hú de nagy szája van valakinek!Mindjárt...-

-Fiúk,fiúk!Ne veszekedjetek!-vágtam közbe.-Mi inkább elmegyünk!Szia Louis!

-Hát az jó lesz!De akkor hűtsd le valahol a kis barátodat!-Kentinnel ki mentünk a parkba,és meséltem néhány dolgot kettőnkről.Közben végig fogta a kezem.Majd azt mondta,hogy van egy hely,ami biztosan a kedvencünk,és el akar vinni oda.Amikor oda értünk,körbe néztem és rájöttem valamire.

*Városban

-Ez a hely a te kedvenced és Elena-é!Nem a miénk!

-Ki a fene az az Elena?!

-A volt barátnőd!

-Nekem volt barátnőm?

-Igen volt!Lehet,hogy inkább neki kéne segítenie,hátha többet tud rólad mint én!Most inkább haza megyek!

-Molli ne!Ne haragudj,kérlek!

-Nem haragszom!-tombol bennem a düh.-Csak úgy érzem mára ennyi elég volt!Szia Kentin!

Hozzuk vissza Kentin emlékeit!

Louis-al elmentünk a kórházba,hogy megnézzük hogy van Kentin.A bátyám eredetileg nem akart velem jönni,de bele ment és láthatóan élvezi,hogy Kentin nem emlékszik rám...vagyis ránk.Louis elment kávét venni,amikor ki jött a vizsgálóból az orvos.

*Kórházban

-Na hogy van?-kérdeztem.
-Készítettünk egy pár vizsgálatot,láthatóan javult a memóriája,de néha.néha kiesnek dolgok.Ha bármi nehézség akadnak,kérem azonnal hívjanak fel!Most azonban haza engedem.-ekkor ki jött Ken.

-Szia!Mehetünk?-kérdezte.
-E...emlékszel?
-Arra mind amit elmeséltél.De ha tovább is ilyen kitartó maradsz,előbb utóbb vissza tér a többi emlék is.Már ha van...tehát mi a következő állomás?
-Nem tudom...!
-Mi az,hogy nem tudod?!
-Csak vicceltem!Hallottam egy módszert amitől lehet,hogy a hosszútávú memóriádat tehetjük próbára.
-Értem.és mi lenne az?
-Előre leszegezem,nem biztos,hogy működni fog!De azt mondták,hogy ha azokat a ruhákat veszem fel,amikben együtt voltunk,akkor vissza emlékezhetsz rájuk.Szóval én felveszek egy ruhát,és te megpróbálod elmondani,hogy mi történt akkor,amikor az a ruha volt rajtam.
-Egy próbát azért megér...akkor mehetünk?
-Persze!-elmentünk hozzánk,és én minden ruhát felvettem,amiben csak találkoztunk.

*Otthon

-Akkor én megyek öltözködni,mindjárt jövök!
-Rendben!
-Na?Mire emlékszel?
-Nem sok mindenre...arra emlékszem,hogy ebben voltál,amikor először a sulinkba jöttél.Ja...és,hogy a folyosón egymásnak mentünk.
-Jól van,ügyes vagy!És ez?
-Ez akkor volt rajtad,amikor Jason-nel kezdtél barátkozni.
-Igen!És ez?
-Ez akkor volt rajtad,amikor megcsókoltalak éjszaka!
-Ponto....MIIII??!!
-Hoppá...!

Kentin emlékei

Másnap mikor felkeltem,azt hittem,az egész csak álom volt.De amikor Kentin orvosa felhívott,hogy elmondja nincsen semmi baj,szembe juttatta a tegnapi napot,és azt,hogy mivel nézek szembe a mai napon.De nem hagyom,hogy ez letörjön.Kentin az én barátom,nekem kell segíteni  rajta,más nem hozhatja vissza az emlékeit.


-Csak én!-kiáltottam,és Louis pont bejött...
-Mi csak te?
-Kenti...-lehet,hogy nem kéne elmondanom,a végén még keresztbe tesz nekem.
-Igen?
-Semmi,csak azt mondta,hogy csak én tudom megtalálni Kentint.
-De hisz tegnap előkerült!
-Akkor nem lényeg!Megyek is hozzá!Szia Louis!-nem szeretek Louis-nak hazudni,de most muszáj volt.Ha elmondom neki,hogy mi az igazság,akkor bármennyire szeret,elérné,hogy Kentint elválassza tőlem,és ezt nem akarom!Kentinhez a parkon át akartam menni,amikor megjelent.

*Parkban

-Szia,M-molli,ugye?!
-Szia Kentin!Tudom,hogy nem emlékszel rám,de a barátod vagyok,és mivel ma nincs iskola,arra gondoltam,ha nekem is jó,segíteni felidézni az emlékeket.
-Igen!Miért is ne?!.megfogtam a kezét,és elvezettem mindenhová,ahova mindig jártunk és elmeséltem minden jót/rosszat,ami ott történt,elejétöl a végéig.Elvittem a törzshelyére,ahol legelőször segített...oda,ahol megijesztett.Elmeséltem,amikor nagyon megbántott.És még meséltem neki sok mindent.Amikor hirtelen megfogta a kezem,elmosolyodott,és becsukta a szemét.Abban a pillanatban össze esett.A földön feküdt,nem tudtam mit csináljak.

-KENTIIIIN!!!!

Mentsük meg Kentint

Végül Louis-nak "fontos dolga" akadt,tehát mégsem jött.De Jason vállalta,hogy elkísér.Még gyorsan átöltözött és én is felvettem egy kabátot,mivel elég hűvös van.Aztán el is indultunk.

*Temetőben

-Baj van?-kérdezte Jason.
-Csak...olyan érzésem van,mintha valaki követne.
-Paranoiás vagy!Ennyi az egész.
-Ha te mondod...!
-Várj egy kicsit!Azt hiszem van ott valaki!
-Ugye most csak ugratsz?!Hogy néz ki?!Van vele valaki?!
-Azt látom,hogy egy irdatlan jóképű fiú...fiú?Mit fiú?!Férfi mögött bujdokol egy lány,mert meg rémítette őt az a férfi annyival,hogy "Várj egy kicsit!Azt hiszem van ott valaki" .
-Ez most komoly?!Szerintem jobb lesz,ha innentől ketté válunk!Sajnos nem emlékszem pontosan,hogy hol voltunk...te menj arra,én erre!Szia!!!
-Moll...-és elfutottam.Ez a Jason...na mindegy.El kezdtem Kentin nevét kiabálni,én sem értem pontosan miért,csak reménykedem,hogy meglátom.

-KENTIIIIIIIN!!!-sehol senki.-KENTIIIIIIIN!!!

*Eközben Jason-nél

-Hát meg vagy!Ez remek.Akkor indulhatunk is haza!Mollival nem találkoztál?-kérdezte Jason Kent.
-Igazán örülök a találkozásnak!De maga pontosan ki is?És ki az a Molli?
-Ez komoly?!Maradj itt.Mindjárt jövök!
-Rendi!
-Meg van Kentin!De szólok,hogy nem em...-jött oda hozzám Jason.
-Végre!
-Hát ezt nem hiszem el!-mérgelődött.Amikor meg láttam,oda rohantam Kenhez.
-Kentin!Hát végre meg vagy!Nagyon hiányoztál,és nagyon aggódtam,hogy mi lehet veled!
-Ne haragudj,de ki vagy te?!-válaszolt.
-Ugye csak viccelsz?!
-Sajnálom,de nem!Tényleg nem tudom ki vagy!-megfogtam a kezét,de csak elpirulva bambán nézett rám,és semmit sem értett az egészből.Úgy érzem nagy munkának nézek elébe...

Kentin Bajba kerül

-Akkor mire vársz még?!Irány a suli!
-Igen is!Megyek,megkeresem a fiát,é elhozom ide!
-Rendben!De először élve akarom látni őt!

*Suliban

-Szia!Demi vagyok!Mikor éreztél a sulinkba?
-Már meg sem ismersz?Li...akarom mondani,Molli vagyok,csak egy kicsit megváltoztam.
-Molli?Öm...jól nézel ki,de most mennem kell.Szia!
-Rendben,szia Dem!-azzal el ment,és el kezdett magában beszélni.

-Ez érdekes...még sosem hívott "Dem"-nek.Vajon mi baja lehet?Beszélnem kell Kentin-nel...Szia Ken!Pont veled akartam beszélni!Nem tudod mi van Mollival?Kicsit furcsán viselkedik,máshogy öltözködik,és úgy hívott,hogy "Dem".
-Molli előkerült?Merre van most,nem tudod?
-Szerintem az udvaron.De kérdezz rá,tényleg nagyon furcsa...
-Jó,persze-persze...
-én szóltam Ken!Én szóltam!-kiabált utána Demi,de hiába.Kentin ki ment Mollihoz az udvarra.

-Kentin!!!
N-Molli!Hol voltál?!
-Kentin!Úgy féltem,látod mit tettek velem?Muszáj elkapnunk!
-Ne félj Molli,most már biztonságban vagy!Itt maradunk,jó?
-Nem Kentin!Nem maradhatunk!Meg kell keresnünk,és le csukatnunk!Az egy elmebeteg!
-Nem bánom,de kérlek légy nagyon óvatos!Én megyek elől!
-Köszönöm Ken!Akkor gyere menjünk!
-Rendben,gyere!-kis hülye!-_-Már megyünk is főnök!

*Temetőben

-Mi a baj Molli?
-Hát...félek!-chh...Na mi van már?!Hol az az ember?!
-Szia fiam!-jelent meg a bácsi.
-Kentin segíts?!-ordítottam.Az a lány nem én vagyok!Csak egy álca!!!
-Micsoda?!És akkor te ki vagy?!-csodálkozott Ken.
-Ő az emberem,aki el hozott nekem.Na választhatsz...te vagy a kis barátnőd?-tette fel a kérdést a bácsi.
-Természetesen én!
-Ne Kentin!Neee!
-Nem lesz baj Molli!Most szaladj,szabad vagy!
-Kentin!Neee!-muszáj segítséget hívnom!

*Suliban

-Hugi!Merre voltál?
-Louis!Segítened kell!!!
-Mi történt?!-amikor el mondta,csak nézett maga elé.Látszott rajta,hogy szeret,de most nem akar segíteni.-Na segítesz,vagy menjek vissza egyedül?
-Egyedül?!Biztos nem!Megyek,hozom Jason-t,és indulhatunk is!
-Köszönöm Louis!
-Muszáj nekem is mennem?!Meg értem,hogy te is mész,mert a bátya vagy,de engem miért kell bele rángatnod?-nyávogott Jason.
-Jason!-kiabált Louis.
-Jól van...akkor induljunk és keressük meg azt a nyomit...akarom mondani Kentint!Na gyerünk!
-Köszi Jason!

Az "én" feladatom

Mitévő legyek?Ha el futok...lehet,hogy gyorsabb nálam és utol ér.Akkor meg is ölthet dühében.Jobb lesz,ha engedelmeskedem!Megálltunk.Valaki van a sötétben,a lány eltűnt,és az az alak egyre közelebb jött.Barátságosnak tűnik,megszólítom.

-Ömm...elnézé...-
-Csönd legyen!Ne kérdezz semmit!El viszlek a főnökhöz,de addig is...CSITT LEGYEN EMBER!!!
-Milyen alapon mondja nekem,hogy ember?Nevem is van,mégpedig Molli!-de hülye vagyok,azt mondta,hogy maradjak csöndbe.
-???
-Kérem nem bántson,csöndbe maradok!
-A neved nem Molli!Mostantól Lisa leszel!
-Lisa...?!
-Én nem foglak bántani!-huh...már azt hittem,hogy...-
-Csak a bátyám,a főnök!-neee!Egy kis időre egyedül maradtam,jó pillanat lenne a szökésre.Bolyongtam egy ideig,amikor megláttam egy embert.Gyorsan oda mentem hozzá.Sötét volt,ezért közelebb mentem,hogy jobban ki tudjam venni az alakot.

-Ki az?!
-Szia!Lisa,ugye?
-Ki maga?!Tudna nekem segíte...-
-Most velem jössz,és el mondom,hogy mi lesz a feladatod,közben kerítünk neked valami normális kinézetet.-még mindig úgy érzem,jobb ha nem ellenkezem.
-Rendben!
-Ez a beszéd!Gyerünk!-majd meg lökött és el indultunk.Hol van ilyenkor Louis vagy Kentin?!

*Közben a suliban

-Kentin,hol a húgom?
-Ha egy kicsit elfordítod a fejed,láthatod,hogy a barátnőivel beszélget!
-Ha te is elfordítod a fejed,akkor láthatod,hogy az Elena a húgom ruháiban!
-De...de...
-Nincs semmi de!Ha nem akarsz két nagy pofont,akkor elmondod,hogy hol a húgom!
-Honnan kellene tudnom?!Te vagy a bátya,nem én!
-Hát biztos...ha ilyen bátya lenne mint te,lehet,hogy már nem is élne...!1 biztos!Nem engedem,hogy találkozzatok!
-Hé...!Muszáj megtalálnom,mert lehet,hogy többet nem láthatom!Merre keressem?!Hát persze!A temető,minden gonosz ember ott bujkál!

*Közben a temetőben

-Ennél jobb tervem nem is lehetne!Tudod a feladatod ugye?
-Igen főnök!Molli,azaz "Lisa" bezárva nem okozhat gondot!A feladatom,hogy elpusztítsam a fiát!

Az emberrablók

Elena tegnap nagyon kiborított,de mindegy...ma új nap van!Ken ragaszkodott hozzá,hogy elkísérjen a suliba,azt mondta,hogy emberrablók járkálnak errefelé.7-re jön értem,szeretne kicsit beszélgetni velem mielőtt bemegyünk az iskolába.Már fél 8 van,de Ken sehol.Még a végén nekem kell megkeresnem őt,jobb lesz ha felhívom.(KICSÖNG)

*Telefon

-Na végre!Szia Kentin,Molli vagyok!Hol vagy?Már rég itt kéne lenned...
-Hol lennék?A suliban!Az előbb értünk be,miért telefonálsz?Innen látlak,gyere ide,ha akarsz valamit...!
-(Elena!!!)Rendben,akkor szia!-remek...akkor egyedül kell mennem suliba,ráadásul még késésben is vagyok.Sietnem kell!

*Útközben

-Ááá...jajj!-kiáltottam.
-Ne haragudj,ha megijesztettelek!Tudnál nekem segíteni?-fordult hozzám egy "kislány".
-Persze!Miben?-már úgy is elkéstem...majd Louis-al leigazoltatom a napot.
-Tudod...elvesztettem anyukámat!Segítenél megkeresni?
-Persze,indulhatunk kis!
-Kissé ijesztő ez a hely...biztos erre jártatok anyukáddal?-eléggé féltem,persze hülyeség,mivel nem hiszem,hogy egy kislány tudna bántani.Bár...furcsáltam,hogy egy elhagyatott erdőbe viszi az anya a lányát...
-Mii???
-Csak azt mondta,hogy...
-Kételkedni mersz bennem?!-szakított félbe a kislány.
-Nem!Én csak...mi?
-Jól teszed!Te csak egy kis hülye liba vagy,aki bedőlt a szépségemnek...akarom mondani,cukiságomnak!Vagy valami ilyesmi...
-De hát ki vagy te?!
-Hát milyen iskolába jársz te?!Nem értesítettek,hogy emberrablók járkálnak az utcákon?Én nem vagyok az...!
-Akkor mégis ki vagy te?!
-Az,aki elvisz azokhoz az emberekhez!Bár nem értem,hogy miért hívatják magukat emberrablóknak...de mindegy!A lényeg,hogy most velem jössz!

A másik én

Új nap virradt ránk.Ma biztosan kiderítem mit érez irántam Ken!Tegnap azt beszéltünk meg,hogy a parkban találkozunk.Amikor oda értem,csak azt láttam,hogy egy másik lány kezét fogja,aki ugyanúgy néz  ki mint én.Utána kiabáltam,hogy észre vegyen.Amikor meglátott elcsodálkozott és arrébb ment,mert nem értette mi folyik itt.Közelebb mentem a lányhoz.Bármit csináltam,engem utánzott.Nem értettem mi történik.Nem csak a ruhámat és a hajamat utánozta le,de még azokat a fejeket is amiket vágtam.Kezdett eléggé idegesíteni.Egy pillanatra elfordultam,de amikor visszanéztem már nem volt ott.Meg kéne keresnem Kentint.Fontosabb dolgokról szeretnék vele beszélni,közben elindultam a suliba.

*Suliba

-Szia Molli!

-Sz...szia!-ez meg mi volt?!Elena magától rám köszönt?!Ez nekem gyanús...!Éppen Elena után akartam menni,amikor bele botlottam Kenbe,és Elena eltűnt a szemem elől.

-Jó,hogy jössz Kentin!Lenne hozzád néhány kérdésem!

-Ki velük!

-1.Nem tudod mi ütött Elenába?!Ma köszönt nekem...MAGÁTÓL!

-Hát...tudod nem olyan szörnyű lány,mint amilyennek először látszik!

-Kentin!Én egy komoly kérdést tettem fel,akkor te miért nem tudsz komolyan válaszolni?!

-Nagyon vicces,kisasszony,de fogalmam sincs!Biztos észre vette,hogy milyen jó a humorod és nem akar veled gonoszkodni!

-A másik kérdésem pedig amit már tegnap is kérdeztem,de nem válaszoltál rá semmit!Mi is van köztünk???

-Hát...több mint barátság!

-Miii?!

-Most mennem kell!Addig is beszélgess az új barátnőddel!-miután Ken elment észre vettem egy parókát a földön,ami ugyanolyan színű,mint az én hajam.Ekkor egy fekete hajú lány ment oda érte és felvette a földről.Amikor látta,hogy észrevettem gyorsan elfutott.Elena!!!Hát ő akar megint idegesíteni?!

-Elena!Tudom,hogy te voltál a "másik én",de miért?!

-Azért...mert...

-Akkor kitalálom...tetszik az ízlésem?

-Pfúj!Dehogy!

-Neked Kentin kell!

-Meglehet...!-ez nem lehet igaz!Miért kell neki Kentin?!Nem baj...Ken tudni fogja,hogy melyik az igaz én...ha igazán kedvel,biztos nem fog minket összetéveszteni!

Barátság vagy szerelem?!

A tegnapi nap nagyon kellemes volt,kivéve azt a részt,amikor majdnem meg haltam.De lehet,hogy ez a kis incidens kicsit közelebb Kentinnel.Ma együtt megyünk suliba,persze Louis csak úgy engedte meg,ha ő is jön velünk.Nem szívesen hagyna minket kettesben,viszont ha már Louis is jön,Jason sem maradhat el.Kentinnel kint találkoztunk,és Louis is megérkezett,de nem volt valami boldog a látványtól.

Hát itt meg mi folyik?!-kérdezte dühösen Louis.
-Szia Louis!Mi újság?-válaszolt megilletődve Kentin.
-Na indulás!
-Rendben!-Jason a parkon át csatlakozott hozzánk,jobban mondva Louis-hoz,mert mi nem nagyon vettünk róla tudomást.Végig mögöttünk jöttek,elég zavaró volt,de Ken nem is figyelt rájuk.Az iskolában sajnos el kellett válnunk egymástól,ő 2 osztállyal felettem jár és hamarabb kezdődik az órája,mint nekem.Közben be értek Louis-ék is.Elég nagy tömeg volt az udvaron,így meg próbáltam elbújni.Természetesen...nem sikerült.>.<

*Suliban

-Most tulajdonképpen mi van közted és Kentin között?.kérdezte Lou.
-Mi lenne?Levegő...csak viccelek!A helyes válasz...várjunk!Én sem tudom!
-Pedig egyértelmű!
-Te megcsalsz engem?-gúnyolódott Jason.De nem foglalkoztam vele,inkább tereltem a témát.
-Egy kérdés...miért vagytok túra ruhában?
-Ne tereld a szó!Amúgy meg az osztályunk vissza megy az erdőbe.
-Értem!Akkor én most megyek!
-Még nem fejeztük be!-mordult rám Jason.
-Sziasztok!
-Most komolyan elmész?!-kiabálták kórusban.Nem figyeltem rájuk,csak elsétáltam.De persze követtek mindenhova.Fel mentem Kentin osztályába.Az egész suliban ez a legnagyobb osztály.Az osztályfőnök szépen ki díszítette,és a falak vidám-élénk színűre vannak festve.Szóltam egy gyereknek,hogy hívja ki Kent.

-Szia Ken!Kérdezhetek valamit?
-Persze!
-Pontosan...mi is van köztönk?
-Én mos megyek.Szia!
-De...Kentin!Még nem válaszoltál a kérdésemre!-hiába kiáltottam utána,nem figyelt rám.Úgy tűnik nem most fogom megtudni mi is van köztünk...vissza mentem az udvarra,ahol megállított Jason.

-Kentin nem akarja elmondani,hogy ki van köztünk!
-Te aztán tényleg lökött vagy!Nem egyértelmű?!
-Nem!
Akkor gondolkodj kicsit rajta...!-nem értem miért ilyen egyértelmű mindenkinek...na mindegy.Inkább meg keresem Kent,hogy hazamehessünk.Ahogy oda értem hozzá,meg fogta a kezemet és adott egy puszit az arcomra.A kezemet nem engedte el,így mentünk haza.Amikor beértünk a házba,Ken egész közel hajolt hozzám,amikor Louis megint rosszkor ért haza.Kentin inkább elment,mert nem akarta,hogy megint veszekedés legyen.

*Otthon

-Miért nézel így rám húgi?És mit csináltatok ti ketten?!
-1.Mindig a legrosszabbkor jössz!2.Semmi!
-És legalább sikerült kiderítened,hogy mi van köztetek?
-Neee!Elfelejtettem!

A megmenekülés

Amikor fel eszméltem,egy kisebb tó felszínén lebegtem,egy jó nagy barlang közepén.Nem tudom miért,de ismerős volt nekem ez a hely.Minden tele volt sárral,és csak egy halvány fénysugár hatolt be,egy repedésen át.Elég sötét volt,alig láttam valamit,de azt észre vettem,hogy valaki felém úszik,és ki húz a vízből.Amikor ki értünk a vízből meg láttam Kentint.Boldog voltam,hogy ő itt van velem,de féltem,hogy hogyan fogunk ki jutni innen.

*Barlangban

-Jól vagy,molli?
-Igen jól!De,Kentin,miért ugrottál utánam?!És ha belehalsz?!Én azt nem bírtam volna ki!
-Amikor utánad ugrottam,abba gondoltam bele,hogy te most zuhansz és lehet,hogy soha többé nem látlak...ezt nem akartam,mert tudod...nagyon sze...-muszáj voltam Kentint félbeszakítani,mert meg hallottam Louis hangját.Ken elég dühös volt,hogy megint bele szóltam,és nem tudta végig mondani,de amúgy is tudom,hogy mit akart mondani.Mindenesetre elindultam a hang irányába,és Kentint megint egyedül hagytam,mivel nem akart velem jönni.

-Louis!Hát meg találtál?!Azt hittem örökre itt maradunk...!
-Persze,hogy megtaláltalak!Elvégre a húgom vagy,bárhol megtalállak!De jól vagy?Nem ütötted meg magad?
-Igen jól vagyok,és szinte semmimet nem ütöttem meg,mivel egy tóba estem!
-Ez remek hír!Indulhatunk?
-Mindjárt,de még vissza megyek Kentinhez!Szólok neki,hogy meg van a kijárat,nem akarom itt hagyni!De te addig menjél csak!
-Hát jó,bár kicsit különös,hogy nem akarsz velem jönni.Akkor fent találkozunk!-Louis fel ment,én pedig el indultam Kenhez.De mire oda értem már nem volt ott.Nagyon meg ijedtem,hogy hol lehet.Tovább mentem,és amikor meg találtam,egy sziklán gubbasztott.Nagyon mérges lehet rám.De...a hely látványa nagyon le nyűgözött,és el terelődött a figyelmem Kenről.Egy nagy tó volt a barlang ezen részén.Rengeteg kristály volt a sziklafalban,amik fényesen ragyogtak.Nagyon romantikus volt!Kicsit közelebb mentem Kentinhez,hogy halljam mit mond,amikor meg hallottam,hogy engem szid.Nem tudtam mit csináljak,ezért sírva lefutottam,de meg botlottam,és egy hatalmas sártócsa közepén találtam magam.Az egész ruhám,sőt még a hajam is csupa sár lett,de még a virágot is elvesztettem a hajamból.Lépteket hallottam,ezért gyorsan meg töröltem az arcom,mert láttam,hogy Kentin az.Azt mondta,hogy látott elrohanni,ezért utána jött,hogy meg vigasztaljon,ami elég jól sikerült neki.A virágomat is meg találta és vissza adta.Megölelt,és biztonságban éreztem magamat a karjai közt.Sosem felejtem el ezt a pillanatot!Majd megfogtam a kezét és kivezettem a barlangból.Az egész kirándulás azzal telt el,hogy minket kerestek,tehát nem sok mindent láttak.De már esteledett,ezért el kellett indulni,Louis és Jason végig mögöttünk jöttek,de én így sem engedtem el Ken kezét.Így mentünk egészen hazáig.Csak a házban engedtem el a kezét,de ő újra meg fogta,és magához ölelt,mint egy kis búcsúajándék.