Hazafele menet elmeséltem Kentinnk, hogy kaptam egy egyest feleletre.Ő is azon a véleményen volt, hogy ez igazságtalanság, mert nem tudok mostanában koncentrálni Louis miatt.Ezért elakart menni beszélgetni Mr.Johnson-nal.Most itt vagyunk a suliba és őt várjuk.Kentin nem habozott.Amint kilépett a teremből leszólította.
*Suliban
-Elnézést!-szólt Kentin.
-Igen?Mit szeretne?
-Beszélni önnel arról a felelet egyesről...
-A véleményemen az sem változtathat, ha maga kéri!Ócska próbálkozás volt kisasszony.Hát viszlá...-
-Kérem tanár úr!Csak hallgasson meg!
-Rendben!5 perc múlva jöjjön az irodámba.De csak maga!A kisasszony kint marad!
-Rendben, köszönjük!
-Biztos, hogy elakarod neki mondani?-kérdeztem.
-Egyrészt neked akarok jót.Másrészt ha elmondanám neki lehet, hogy tudna segíteni.Akár fel is jelentheti Louis-t.
-Lecsukatni?!Miért?
-Mivel még kiskorú vagy.Ez súlyos...amúgy is megvetik azokat akik molesztálnak egy embert, főleg ha kiskorú!De most megyek.A tanár úr már vár.-annyira imádom!Ő bement az irodába, én meg kint maradtam egyedül.
*Irodában
-Tehát miről lenne szó?-kérdezte Mr.Johnson.
-Molliról és Louis-ról...
-Történt valami?!
-Hát nem kis dolog...!Louis nem a testvére Mollinak.És ha ez még nem lenne elég, mióta kiderült a kis "titka" , folyamatosan molesztálja Mollit.Ha nem nagy gond a részletekbe nem mennék bele.Mindig ökölbe szorul a kezem, ha rá gondolok.
-Úristen!És a rendőrségnek szóltak már?!
-Nem, még nem!Amilyen a rendőrség nem nagyon hinnének 2 gyereknek...
-Hát akkor majd én szólok!Nyugodjanak meg!Ennek itt és most vége, az egyest pedig kihúzom!
-Nagyon szépen köszönjük!-kijött hozzám.
-Na mit mondott?-kérdeztem.
-Azt mondta, hogy felhívja a rendőrséget és kiszedi az egyest!-majd a nyakába ugrottam és megcsókoltam.Nagyon boldog lettem.
-B...bocsánat!-mondtam.
-Miért kérsz bocsánatot, te butus?Na gyere.Látogassuk meg Louis-t.Látni akarom ahogy lecsukják!-ott álltunk a ház előtt és mosolyogva néztük végig ahogyan Louis-t bilincsbe verve vezetik.Egyfolytában csak azt hajtogatta, hogy : " Ezért még megfizettek! "
-Nyugodj meg!Nem foglak bántani!-mondta.Ellöktem magamtól.Így bele gondolva mégsem volt túl jó ötlet...-Mégis mit képzelsz?!Ki vagy te, hogy csak így lökdösöl?!
-Nem vagyok se a húgod, se a tulajdonod, tehát azt csinálok amit akarok!-arrébb akartam lökni, játszva a nagylányt, de nem jött össze, mert megfogta a karomat.Vissza lökött a falhoz.-Nem félek tőled!-kiabáltam, de legbelül rettegtem.
-Majd teszek én arról, hogy félj tőlem!-az ágyra lökött és fölém hajolt.
-Most megúszod ennyivel, mert szeretlek!De ha legközelebb is ilyen leszel, nem állok meg ennyinél!-majd megcsókolt és lefeküdt mellém.Átfordultam a másik oldalamra, hogy ne kelljen néznem a fejét.Nem tudtam elmenni, mert fogta a karomat, de amikor megpróbáltam kimászni, ő felpattant és odajött fölém.
-Gyönyörű színe van a hajadnak, ahogy rásüt a napfény!-mondta, majd megcsókolt.
-Louis!Ebből most már elég!Elegem van abból, hogy egyfolytában csókolgatsz!Ha nem lenne Kentin és nem hazudtál volna nekem 14 éven keresztül, akkor sem engedném, hogy hozzám érj, mert egyszerűen undorodom tőled!
-Ezt mégis hogy képzeled?!Magadnak köszönheted az egészet!Nem kérte senki, hogy ide gyere, mégis itt vagy!Gondolhattad volna, hogy itthon leszek, de mégis ide jöttél.Ez számomra csak egy dolgot jelenthet!
-Mégis mit?!
-Azt, hogy vissza vágysz hozzám!
-Álmaimban se!
-Lehet, hogy ezt mondod, de a tudatalattid nem így gondolja!Különbem most nem lennél itt!
-Ez nem igaz!
-Látod!A szád megint azt mondja, hogy nem, de a szemed nem ezt sugallja.
-Hagyj békén!
-Látom rajtad, hogy nem akarod, hogy abba hagyjam!-már becsuktam a szememet, nem érdekelt semmi csak az, hogy vége legyen, amikor belépett Kentin.
-Te meg mit keresel itt?!Ki engedett be?!-kérdezte Louis.
-Legyen most annyi elég, hogy kell egy új bejárati ajtó!Molli, most velem jössz!-válaszolt Ken.
-Miből gondolod, hogy el engedem veled?!
-Miből gondolod, hogy érdekel a véleményed?!-Kentinnek sikerült gyorsan kivinnie a házból és a parkba mentünk.
-Miért mentél vissza hozzá?!Azt hittem ennél okosabb vagy!Gondolhattad volna, hogy ez fog történni!Én nem leszek mindig ott, hogy segítsek.Ha Elena és a barátnői nem hallják meg, hogy hová mész, akkor lehet, hogy későn érkezek!Gondolkodj már egy kicsit!-kiabált.
-Sajnálom!-mondtam halkan.
-Sajnálhatod is!Ezt tényleg nem hiszem el!Mi lett volna, ha most nem megyek érted és hagyom, hogy azt csináljon veled amit akar?!-először hallom tőle ezeket a szavakat, de jól esik hallani, hogy ennyire aggódott értem.-Jó-jó...kicsit durva voltam.Sajnálom!De nagyon szeretlek és az az ember veszélyes!Nem akarlak elveszíteni!-teljesen igaza van.Kiengesztelés képen szorosan magához ölelt, majd kézen fogva mentünk haza.
Másnap mikor felkeltünk mindenünk fájt, mivel a földön aludtunk.
-Kentin merre lehet?-kérdeztem Oliver-t.
-Minden reggel elmegy futni a parkba.Már elég késő van úgyhogy hamarosan itthon lesz.-válaszolt.
-És mennyi most az idő?
-08:30.
-08:80?!De ma hétfő van!Suli!
-Akkor sietni kéne!-mivel még Kentintől nem mentem iskolába eltévedtem.Ráadásul Oliver-éket is lehagytam, mivel nekik nem nagy dolog ha elkésnek, hátul ballagtak én meg loholtam...csak rossz irányba.Aztán hozzám szolt valaki nagyon megijedtem és és elkezdtem rohanni a másik irányba, ami a helyes út volt.Talán az egyetlen szerencsés pillanatom ezen a napon.De más későn találtam meg a jó utat.Elkéstem az első óráról.Az udvaron összefutottam Jason-nel.
*Suliban
-Na mi van kis csaj?Csak nem futottál?-kérdezte.
-Jason!Miért nem vagy órán?
-Már kicsöngettek te lökött!
-A kérdésemre válaszolj!
-Neee!
-De a 2- órára még be érhetsz.5 perce csöngettek be.-elkezdtem futni a terem irányába.És amikor beléptem a terembe.-
-Mit képzel magáról, hogy csak így beállít a második óra közepén?!-förmedt rám Mr.Jonson.
-Elnézést!-bár csak 5 percet késtem.
-Ezért most maga fog felelni!
-Elnézést tanár úr, de nem igazán tudtam tanulni, mert a "bátyám" nagyon elfoglalt mostanában.
-Ez nem kifogás!Nem lehet mindig mindent szegény Louis-ra fogni!
-Ez nem kifogás!Ha tudná, hogy miket művelt velem ottho-
-Értem!Akkor nem kell felelnie!-ez megúsztam.-Automatikusan 1-es!-ez nem lehet igaz...!-óra után ki mentem az udvarra.Panaszkodni akartam, de ez sem jött össze.Természetesen belefutottam Elenába és a barátnőibe.
-Hahaha!Nézzétek a ruháit!-mondta a lányoknak nevetve és rám mutogatva.
-Talán valami bajotok van?!-kérdeztem.
-Ó nem!Csak a ruháidra néztünk.Most komolyan...hány napja van ez rajtad?!-majd nevetve elmentek.Tényleg.A ruháimért vissza kéne mennem Louis-hoz.Most úgysincs otthon, "haza" ugrom értük.Amikor a házhoz értem nagyon lassan nyitottam ki az ajtót.Gondoltam jobb félni, mint megijedni.Alaposan körbenéztem, majd bementem a "szobámba".Rossz érzés ide vissza jönni.Közben átöltöztem, de mikor kiléptem a fürdőből összetalálkoztam Louis-al.
-Csak nem hiányoztam?-kérdezte.
-Dehogy hiányoztál!Csak a ruháimért jöttem!-elkezdett közeledni hozzám.Megkerültem és elkezdtem rohanni az ajtó felé.Már majdnem kijutottam amikor Louis elkapott.
-Maradj velem örökre!-kiabálta.
