Nosztalgia

Amikor Kentin háza elé érünk, megálltunk és így szólt.

-Tudod...rajtam kívül még lakik két srác a házban.De hidd el, nagyon rendesek!
-Rendben, nem baj!-mikor bementünk, nagyon meglepődtem.Álmomban sem gondoltam volna, hogy ismerem őket!Oliver és James voltak azok.

*Kentinnél

-Fiúk!Mit kerestek itt?-kérdeztem.
-Hát...ki tettek minket a házunkból, de Kentin befogadott!-mondta Oliver.-De te honnan ismered Kentint?
-Ő a barátom!De...ti honnan ismeritek?
-Az hosszú történet!De te most itt fogsz lakni?
-Egy darabig igen.-ekkor eszembe jutott minden és elszomorodtam.Ezt James-ék észre vették.Egymásra néztek, majd James elment és egy dobozzal tért vissza.Felnyitottam és elmosolyodtam.

-Ezek fényképek!-kiáltottam fel.
-Na de milyenek...azt is nézd!-szólt Oliver.
-Gyerekkori fényképek!.ekkor már Kentin is odajött hozzánk.A kezembe kerültek azok a képek, amikor együtt játszottunk a srácokkal.

Az első képen James és Oliver voltak.

-Ez nagyon édes kép!De miért sírsz rajta, Oliver?-kérdeztem.
-Mert mérges lettél rám és eltörted a nintendómat.James jött oda megvigasztalni, te meg lefényképezted.

-Ezek kik?-kérdeztem.-A férfi hasonlít Louis-ra.
-Mert ők Louis szülei!-jött a válasz.
-És akkor ez a kép mit keres itt?
-Gyönyörű volt az anyja!
-És csak ezért megtartottátok?
-Igen...de lépjünk tovább!

-Ez nagyon édes, de kik ezek?-jött az újabb kérdés.
-Tényleg nem emlékszel?
-Nem!
-A kislány te vagy, ő pedig a bátyád!-bökött rá a férfire.Eldobtam a képet.
-Louis-sal?!Ő nem a bátyám!
-Nem vele, te buta!Az igazi bátyáddal!
-Nekem volt bátyám?!
-Nem csak volt, még mindig van!Csak megváltozott és külföldön él.
-Na jó...rá majd később vissza térünk.Nézzük a következőt!

-Ezek kik?
-A kislány te vagy, a fiú meg...hát...Louis.
-Louis-os képet miért tettetek el?!
-Mert olyan aranyos vagy rajta!
-Hát így minden meg van bocsájtva!

-Valahonnan ismerős ez a kislány!
-Azért, mert te vagy!
-És mikor készült?
-Amikor kivették a mandulád!A kép a kórházban készült és mivel nagyon "hősies" voltál, bementünk meglátogatni téged!

-Ez tuti én vagyok!-még sok képet megnéztünk,mulattunk,nosztalgiáztunk.Körülbelül éjfél tájt a fiúk mindhárman kidőltek.Kis idő múlva én is elálmosodtam, így Kentin mellé bújtam és így aludtunk reggelig.

A megmentő

Másnap reggel a szobámban ébredtem, de mindenre emlékeszem, ami múlt éjjel történt.Ebben a pillanatban éreztem úgy, hogy el kell mennem ahhoz az orvoshoz, hogy kitörölje a memóriámat.Gyorsan felöltöztem, mielőtt Louis bejönne, mert ki akartam menni levegőzni.De ez sem jött össze.

-Hova lesz a menet kisasszony?!-kérdezte.
-Csak ki akartam menni levegőzni!
-Megmondtam, hogy nélkülem nem mész sehova!Még a végén elszöksz...
-De ki akartam szellőztetni a fejem!
-Mit csináljak veled, ha nem fogadsz szót?!
-Bármit, csak ne érj hozzám!-kopogtak.Bárki is az, köszönöm!
-Ki mer megzavarni?!-kérdezte Louis felháborodottan.
-Nem hiszem el!-suttogtam.
-Hát ezt én sem!Mit keresel itt?!
-Nos...azt mondtad, hogy ő nem költözhet hozzám.De azt nem mondtad, hogy én sem költözhetek ide...-mondta Ken.
-Már hogy költözhetnél ide?!Nem látod, hogy jól megvagyunk mi ketten?!-válaszolt Louis.
-Nem, nem látom!Tehát ide költözök!-meg fogta a kezemet és bementünk a szobámba.

-Jól vagy?-kérdezte aggódóan.
-Most már igen, mert itt vagy!
-Miért?!Csinált veled valamit?!
-Hát...csak...sajnálom, de erről most nem tudok beszélni!
-Louis!Az anyád úristenit, gyere csak ide!Mit műveltél vele?!
-Ó...hát semmi különöset...játszottunk picit, igaz Molli?-úgy döntöttem, hogy inkább kimegyek a szobából, had veszekedjenek.Aztán majd eldől, hogy mi lesz velem...
-Na jó!Nekem ebből elegem van, biztos, hogy nem költözök ide!Viszont Mollit sem hagyom itt veled!-kiabált Ken.
-Azt csinálsz amit akarsz!De hogy Molli velem marad, az is biztos!
-Mit akarsz tőle?!Nem szenvedett már eleget?!
-Úgy gondolom, hogy nem!De ha jól tudom neked ehhez semmi közöd nincs!
-Hogy ne lenne?!Elvégre a barátnőm!
-Nem a barátnőd!
-Ezt meg hogy érted...?!
-Tudod...tegnap amikor haza jöttünk és történtek dolgok...amikhez szintén semmi közöd...Molli egyáltalán nem is ellenkezett.Sőt, szerintem még elvezte is!
-Mi?!
-Jól hallottad!Engem szeret!Úgyhogy akár el is mehetnél...!
-Te nem vagy normális!
-Lehet, de akkor is engem szeret!-Kentin kirohant a szobából és az ajtó felé vette az irányt.Már nyúlt a kilincshez, amikor észre vettem és utána mentem.

-Kentin, hová mész?!
-El!!!-és itt hagyott.Louis utánam jött.
-Hát megint kettesben vagyunk...!-ekkor Kentin belépett és így szolt.
-Valamit elfelejtettem!
-Mégis mit?!-kérdezte Louis meglepődötten.A kérdés inkább az volt, hogy kit?!Kentin vissza jött értem és elvitt magával.

Talán mindennek vége...

Megmarkoltam a kést és magam felé tartottam.Ekkor egy kéz megállított, de mivel csukva volt a szemem nem láttam semmit, azt hittem, hogy Louis, ezért nem engedtem neki.Viszont amikor kinyitottam a szemem, megláttam, hogy tévedtem.Kentin volt az.

-Molli!Mit művelsz?!Nem teheted ezt!-mondta.
-Tudd, hogy ha nem teszed meg az enyém maradsz!-szólt közbe Louis.
-Ne hidd el neki, most már itt vagyok és vigyázok rád!-csapongtak az indulatszavak ide és oda, de egyiknek sem tudtam engedni, mert mindegyikben volt igazság.Kentin lefogott és éreztem, hogy a könnycseppjei a vállamon landolnak.Ezen a gondolatmeneten végigfutva, engedtem neki és elengedtem a kést, ami a földre zuhant.

-Többet nem bánthat, ígérem!-mondta megkönnyebbülve.Ekkor Louis-nak megint mindent el kellett rontania.
-Kentin...te és az ígéreteid?Na ne nevettess!Megígérted neki, hogy keresed majd, erre ő talált meg téged!Megígérted neki azt is, hogy örökre együtt maradtok, erre megint elmész egy hétre és őt itt hagyod nekem!
-Eddig így volt, de most már be is tartom!
-Akkor ez most hogy akarod betartani?
-Úgy, hogy Molli hozzám költözik!
-Az érdekes lesz, ugyanis Molli arcát elnézve, igencsak kiakadt a hírtől, ezek szerint inkább velem maradna!...-majd megfogta a karomat és magához húzott.
-T...tényleg?!
-Maradjon veled a halál!Gyere Kentin, menjünk innen!-szóltam közbe.-el akartam indulni, de az egyszerűség kedvéért Louis nem engedett.
-Na jó ebből most már elég!Molli döntött, velem jön és kész!-most Kentin fogta meg a kezemet és rántott maga mellé.Mégis minek néznek engem, valami kis rongybabának?!
-Én elismerem, hogy Molli úgy döntött, hogy veled marad.Viszont nekem hivatalos papírom van arról, hogy én vagyok a gyámja.És mivel még kiskorú az én engedélyem nélkül nem mehet sehova!Márpedig én nem engedem!-Louis ismét elrántott, ám ezúttal már el is ráncigált onnan, hogy haza vigyen.Nem bírtam ellenkezni, Kentin pedig semmit nem tudott tenni, ezért elindultunk haza.Egész úton nem is szóltunk egymáshoz, csak fogta a csuklóm és húzott maga után, mivel én nem nagyon akartam menni.Otthon, amikor beértünk a házba a kezembe adott valami irdatlan gusztustalan ruhát, hogy vegyem fel.Amikor elkészültem belökött a szobájába és már csak annyit hallottam, hogy kattan a zár.

A döntő pillanat

Miután megreggeliztünk azonnal indultunk a suliba, hogy Louis kivegyen.

-Na indulhatunk?-kérdezte.
-Persze...-ekkor megint megpróbált megcsókolni, de sikeresen kitértem előle.Az iskolába érve, természetesen muszáj volt bele botlanunk valakibe.Tehát szembetalálkoztunk Jason-nel.

*Suliban

-Louis!Még mindig te kíséred Mollit a suliba?Nem gondolod, hogy elég nagy már ahhoz, hogy egyedül járjon?-kérdezte Jason.
-Nem gondolod, hogy nem kéne beleavatkozni mások dolgába?
-Most mi bajod van?!Csak kérdeztem valamit!
-Én meg csak válaszoltam!
-Na jó ebből elég!Nagyon furcsa vagy mostanában, ki vele, mi bajod?
-Semmi közöd hozzá!-Jason elég dühös lett, nem is bírta sokáig idegileg.Elég sokáig vitáztam, ezért inkább tovább álltam.A folyosón sétálgatva belebotlottam Oliver-be.

-Olvie!Elárulnád milyen okból kifolyólag nem jöttél tegnap értem?!
-Öhh...hát...ne haragudj,de...elfelejtettem!De ugye nem bántott?
-Elfelejtetted?ELFELEJTETTED?!Hogy lehet ilyet elfelejteni, mikor...engem...-ekkor elkapott a sírás.Alig tudtam abba hagyni, hogy tudjak válaszolni Oliver-nek.
-Molli!Mit csinált veled?
-Hát...konkrétan közel állt ahhoz, hogy...-
-Micsoda?!Ez normális?!
-Én is folyton ezt kérdezem, de választ sosem kapok.Figyelj...nem tudod mikor jön haza Kentin?
-Úgy emlékszem James azt mondta, hogy ma délután.-valahogy ki kell húznom addig.Ha Kentin haza jön, talán minden jóra fordul.
-Molli!Hát végre meg vagy!-jött utánam Louis.-Már megijedtem, hogy hol lehetsz.Akkor gyerünk az igazgatónőhöz!
-Segítség!-súgtam hátra Oliver-nek, aki együtt érzően nézett vissza rám.Ami perpillanat nem sokat segített...
-Ha itt végeztünk haza megyünk összepakolni,utána elmegyünk az orvoshoz memóriatörlésre és indulunk új városba, új életet kezdeni együtt.-Louis csak mondta a magáét, ami engem annyira nem érdekelt.Csak az ajtót néztem a segítséget várva.
-Molli, figyelsz te rám?-de válasz nem érkezett.Molli!-szolt rám kicsit erélyesebben.
-Mi?Ja igen, figyelek!
-Igen?Akkor mond el, amit előbb mondtam.
-Azt, hogy milyen boldogok leszünk együtt!
-Ezt nem mondtam, de nekem így is megfelel!-majd ismét egyre közelebb hajolt.Ekkor egy kéz nyúlt értem és elhúzott Louis elől.
-Oliver!Te meg mit képzelsz, ki vagy te?!
-Molli egyik legjobb barátja és nem engedem, hogy ezt tedd vele!
-Oliver!Ne húzd fel!Nem tudod milyen, ha dühös!-vágtam bele.
-Ó dehogyis nem!Amikor 10 éve elraboltalak akkor is dühös volt.-Pontosan.Oliver és Louis úgy állították be a 10 évvel ezelőtti incidenst mintha meg akartak volna ölni.De közben csak annyi történt, hogy Oliver meg akart menteni Louis-tól, de félre értés ne essék, nem Oliver lőtte meg Louis-t, hanem az apja, mert a két fiú egymásnak esett.Lehet, hogy azóta ilyen hülye Louis?!Amíg én elmerengtem a múlton, arra lettem figyelmes, hogy a fiúk tépik egymást.
-Fiúk, elég!-kiabáltam messziről, mert nem mertem oda menni.Ekkor Louis mögém lépett és egy kést nyomott a kezembe.
-Ha igazán nem akarsz velem élni, akkor képes vagy megölni magadat!

Kentin, gyere haza!

-Louis!!!Te normális vagy?!Már csak ismételni tudom magam!-kiabáltam, miközben törölgettem a számat.
-Na mi vaj van "húgi" ?Talán nem tetszik valami?
-Te nem tetszel!Érted?!
-Megint ki akarsz borítani?!
-N...nem!
-Na ez a beszéd!
-És mi lesz az iskolával, ha elköltözünk?
-Neked nem kell-e miatt aggódnod!Holnap elmegyünk együtt az igazgatóhoz és kiveszlek a suliból.-nem akarok elköltözni, az emlékeim ide kötnek...-És az emlékeid miatt sem kell aggódnod.Mint mondtam, egyszerű memóriatörlés az egész.Na de most már irány az ágy!
-Rendben!-majd adott egy puszit a fejemre és elment.Mikor sikerült kicsit lenyugodnom kiment a fürdőszobába, hogy lezuhanyozzak.Már csak fehérnemű volt rajtam, amikor:

-Louis!!!Te meg mit keresel itt?!
-Csak nem zavarok?
-De zavarsz!
-Ohhh...ne haragudj...
-Louis!Menj már ki!
-Jól van.Megyek már,megyek!-az eszem megáll ettől az embertől!Miután lefürödtem azonnal mentem a szobámba lefeküdni.

-Louis!Te meg mit művelsz itt?!
-Miért nem szólítasz Lou-nak mint régen?
-Mert...utállak!
-Na de Molli!
-Jó-jó!Nem mondtam semmit, csak kérlek ne érj hozzám!
-Ugyan már, te kis csacsi!Ha hozzád érek, az nem azért van, mert "beszólsz" !Az azért van, mert én hozzád akarok érni!-majd megint megcsókolt és elviharzott.
-Kentin kérlek gyere haza!!!-kiabáltam.

Ez nem normális!

De hála az égnek gyorsan észbe kaptam és felpattantam a padlóról.

-Nem, ezt nem szabad!-mondtam.
-S...sajnálom, nem akartam!-kért bocsánatot Oliver.
-Nem-nem, nem te tehetsz róla!
-Azt hiszem...jobb ha én most megyek!
-Ne!Kérlek ne hagyj egyedül Louis-sal, félek tőle!-már értem miért viselkedett úgy ahogy...
-Most inkább nem akarok találkozni vele, de ígérem, hogy később vissza jövök érted!

-Sz...szia Louis...jó ha mar haza értél!-mondtam.
-Elvégre megígértem...van valami baj?Miért vágsz ilyen fejet?
-Nincs semmi baj!-közben egyszer se néztem rá, inkább a földet bámultam.
-Van itt valaki, vagy miért nem nézel rám?
-Nincs itt senki!
-Nem csak te látod, ha hazudnak neked...ez egy testvéri vonás lehet.
-Igen?!Akkor mond el nekem, hogy hol voltál!Utána én is elmondok mindent!
-Már nem lényeges!
-Ne hazudj nekem!
-Nem beszélhetsz így velem!A bátyád va...-
-Tudom, hogy nem vagy a bátyám!Ne hazudozz tovább!
-Mi?!
-Igen jól hallottad!Amikor elmentél követtel és mivel ehhez is szerencsétlen vagy, elhagytad a papírt, amit a gyámügy küldött!És megbeszéltem Oliver-rel, hogy ma értem jön és elvisz!
-Azt sajnos nem engedhetem!-ez nem volt túl jó ötlet...majd egyre közelebb jött hozzám.Amikor ki akartam futni a szobából elkapta a csuklóm és visszarántott.
-Meg se próbálj elfutni!Tudod, hogy gyorsabb vagyok nálad!-körülbelül, mint egy ijesztő filmben, amikor a gyilkos utoljára beszél áldozatával.Majd egyre közelebb hajolt, megfogta a nyakamat hátulról és a fejemet magához húzta.

-LOUIS!!!Miért csináltad ezt?!Miért vágtad le a hajamat?!
-Azért, mert elköltözünk és így talán senki nem fog felismerni!
-Te nem vagy normális!
-Na ide figyelj!Meg mondtam, hogy ne beszélhetsz így velem!Szedd össze holmidat, holnap indulunk!
-Biztos,hogy nem költözök el innen!Itt vannak a barátaim!Nem megyek innen sehova!
-Szerinted az előző lakhelyeden nem voltak barátaid?!Egyszerű memóriatörlés az egész!
-Ezt nem hiszem el!Hogy tehetted ezt?!
-Felém nézz ha hozzám beszélsz!-majd megfogta a vállam, megfordított és:

Az igazság

Kentint elvitték a szülei haza,egy rendes kivizsgálásra,hogy biztos nincs e nagyobb baja.Most megint egy hétig nem fogom látni.De Louis megígérte,hogy tartunk egy tesós napot,tehát csak ketten leszünk egész nap.

*Otthon

-Szia Louis!Akkor mi az első program mára?

-Hát ami azt illeti...-

-Ne csináld ezt!Megígérted,hogy együtt leszünk!

-Együtt leszünk,ne aggódj,csak van egy kis elintézni valóm!

-És mi az a fontos elintézni való ami nem ér rá holnapig?!

-Hát...tudod...be kell vásárolni,meg aztán...ööö...fontos és kész!

-Louis,ha meg gondoltam magad,mond azt,csak ne hazudj!Tudod,hogy azt utálom!

-Hogyne szeretnék veled lenni!Csak van egy fontos dolgom és kész!Sietek vissza,ígérem!

-Na jó legyen...de siess!

-Oké sietek!Na szia!-mielőtt bárki azt hinné,hogy bedőltem ennek az ócska dumának,elárulnám,hogy nem!Nagyon érzékeny vagyok a hazugságokra!Észre veszem ha valaki hazudik nekem,márpedig ez az volt,méghozzá eléggé béna...és ki is fogom deríteni hova ment Louis!Követtem egészen a parkig.Folyamatosan hátra nézett,mintha tudná,hogy követem,de szerencsére nem vett észre egyszer sem.Ezt nem hiszem el!Hova tűnhetett?Már a kapunál jártam,amikor észre vettem egy papírt,amit Louis hagyott el,amin ez állt:

   "Tisztelt gyám!

  Szeretném felhívni figyelmét,hogy 14 éve kötöttünk egy szerződést,miszerint Ön Molli Swan hivatalos gyámja!Ebbe a szerződésbe úgy egyeztünk bele,hogy Ön 5 évente frissíti ezt,és fizet egy bizonyos összeget.A szerződésbe az is le van írva,hogy miután Molli Swan betöltötte 18. életévét,Ön köteles elmondani neki mindent,valamint,ha nem így járul el,akkor a kislány vissza kerül hivatalos gyámjához!

A mihamarabbi viszont látásra:Gyámügy!(aláírás,pecsét)" .

*Parkban

-Akkor most i van?!Még sincs semmi közöm Louis-hoz?!Nem értem!Muszáj haza mennem,ezt fel kell dolgoznom!-egész úton haza felé azon gondolkoztam,hogy mi lehet ez az egész.Amikor haza értem azonnal felhívtam Oliver-t,hogy jöjjön át,valamit meg kell vele beszélnem.Először nagyon tiltakozott,de mikor elmondtam neki,hogy Louis nincs itthon,szinte már hallotta is a csengőt.

*Otthon

                                      *ding-dong*

-Megyek már!

-Olvier!Ő meg mit keres itt?!Nem mintha nem örülnék neki,de én veled akarok beszélni,nem vele!

-Bocsi,de tudod,hogy nem hagyatom őt egyedül.A végén mégy szét szed valamit...vagy valakit,de azért ne menjünk bele ennyire a részletekbe.

-Nem fogok zavarni!Beszélgessetek csak nyugodtan!-szólt oda James.Be mentünk a szobámba,és elő kotortam Oliver-nek a papírt.Oda adtam neki,de nem láttam azt a döbbenetet az arcán amire számítottam.

-Na?Mit gondolsz?-kérdeztem.

-Molli!Valamit el kell mondanom!

-Várj,kitalálom!Egy titkos ügynök vagy,erről nem lenne szabad tudnom,és ezért mos meg kell ölnöd!Ezek után már ezen sem lepődnék meg!

-Majdnem...arról van szó,hogy én ezt már tudtam.

-???-ezek után földre rogytam.Ott ültem,és bambultam ki a fejemből.Ekkor Oliver is leült mellém,és együtt érzően nézett rám.Én erre akarva,akarva akaratlanul megcsókoltam.

Testvér vagy nem testvér?

-Louis!Louis!-kiáltoztam a nevét mint egy őrült.
-Mi a baj?-szaladt oda.
-Mond,hogy nem igaz!Mond,hogy nem igaz!
-Jó,jó nem igaz!De mi?!
-Nem,nem,nem!
-Molli!Mond már,mi a baj?!
-Kérdezhetek valamit?
-Persze!Kérdezz csak!
-Ugye mi testvérek vagyunk!
-P...p...persze,hogy az vagyunk!Milyen kérdés ez?!
-Csak mert tegnap is olyan furcsán viselkedtél,meg álmomban is!
-Mi...miért?Mit álmodtál?
-Azt,hogy azt mondtad nem vagyunk testvérek,és kétszer is megakartál csókolni!
-Ez butaság!Én szeretlek...de csak mint húgomat!
-Jó!Akkor mint testvéred,arra kérlek,hogy engedj el a kórházba!
-Nem!
-?!
-Nem engedhetem...hogy nélkülem menj!
-Imádlak Lou!Megyek is öltözni,egy pillanat és indulhatunk is!Na jó leszek így?
-Kentin el fog ájulni tőled!De...nem rövid ez egy kicsit?
-Ugyan már!Jó lesz!
-Hát jó...legyen.Akkor indulás!-nem sokkal később be is értünk.

*Kórházban


-Na akkor megyek is Kentinhez!Már készülődik,képzeld,ma haza engedik!
-Jó-jó!De igyekezz,nem maradunk sokáig!Utálom a kórházakat...-Louis ott maradt egyedül.Még nem mentem be Kentinhez,és meg hallottam,hogy Louis Olvier-rel beszélget,ezért ott maradtam.

-Nem...nem lehet!Az ott biztos,hogy nem!Oliver...te vagy az?!
-Igen én vagyok,Ma engednek ki!Mond csak...te normális vagy?!Azt még megértem,hogy meg versz...nem várjunk csak.Azt sem értem meg,de hogy még egyedül is hagysz az erdőben,azt végképp nem!Ha Henry nem jár arra akkor tuti ott halok!
-De remélem ezek után nincs kedved el szedni tőlem Mollit!
-Nem,nincs!Eszem ágába sincs ezek után,még csak beszélgetni se Mollival!Nem hogy "elszedni" tőled!Nem-nem!Elég volt ekkora verés egyszer tőled!Köszönöm szépen,nem kérek többet!
-Te meg verted őt?!-kiáltottam rá Louis-ra.

-Na had hajam!
-Sajnálom Oliver...!-mondta Louis!
-Semmi  baj!-szólt a válasz.
-Na ez a beszéd!Most megyek,és haza kísérem Kentint!Ti addig ne tépjétek szét egymást!-azzal el mentem.
-Milyen kedves!-mondta Oliver.
-Khm...khm...!
-Akarom mondani...-
-Ennek itt nincs vége!-és Louis is elment.
-Ez az ember egyszer még sírba visz!(szó szerint)-motyogta magában Oliver.

Louis!

-Louis!Még is mit művelsz,normális vagy?!-kiáltottam fel.
-Ne beszélj így velem!Értve vagyok?!
-Szerintem te is így beszélnél velem,ha fordított esetben lennénk!
-Amúgy meg van valami amit el szeretnék mondani!
-Micsodát?
-Mi nem vagyunk testvérek!
-Mi van?!Tehát Kentinnek mégis igaza volt!-ez biztos nem igaz!Csak azért mondja,hogy kihúzza magát a bajból!Nem lehet,hogy így éltem 16 éven keresztül!
-Lou!Kérlek mond,hogy ez nem igaz!
-Sajnálom,de ilyet nem mondhatok!
-De ha nem vagyunk testvérek,miért lakom veled?!
-Mindent elmesélek.Öltözz át és gyere a parkba!-mi folyik itt?!Gyorsan át öltöztem él el indultam.Amikor meg érkeztem rá förmedtem.

*Parkban

-Szóval mi a mentséged?!-próbál erősnek mutatkozni.
-Ejj,mire tanítottalak?Szabad így beszélni a "bátyáddal" ?-ekkor akaratlanul is ki csúszott a számon:

-Sajnálom Louis!
-Ez a beszéd!Na szóval a történetem...!Még amikor kicsi voltam olyan 7-8 év körül,született egy kislány a szomszédban,Te!Jóban voltam a szüleiddel,tehát sokszor átjártam hozzád játszani,végig néztem ahogy felnőttél.Egyszer én vigyáztam rád,mert a szüleidnél vendégek voltak.Ekkor el mesélted nekem,hogy olyan életet szeretnél,mint amilyen nekem van.Én pedig meg ígértem,hogy még aznap este elviszlek,és új életet kezdünk együtt.Sőt,azt is megígérted nekem,hogy egy nap még házasok is leszünk!
-Te őrült vagy!Ilyen biztosan nem történt!
-Pedig így volt!Na gyere ide!

Az ígéret

Miután végre haza értünk az volt az első dolgom,hogy lefürödjek,és átöltözzek tiszta ruhába.Utána azonnal a kórházba akartam menni Kentinhez,de valami...vagyis valaki megakadályozott.

*Otthon

-Jason!Mit művelsz te itt?!
-Louis megkért,hogy vigyázzak rád,és ne engedjelek el sehova amíg nincs itthon.
-Márpedig biztos,hogy elmegyek itthonról!Be kell mennem a kórházba!
-A kis harcias...!Látom fejlődtél amíg be voltál zárva,büszke vagyok rád!
-Öm...
-Mi van veled?
-Nincs velem semmi!Vagy velem jössz,vagy itt maradsz,mert,hogy én bemegyek most a kórházba,az is biztos!
-Ejj-ejj...hát nem megmondtam,hogy nem mehetsz sehova?!Louis a legjobb barátom,és megígértem neki,hogy figyelek rád!
-Ezt nem értem...nekem meg Kentin a barátom,és biztos vagyok benne,hogy ha ott lennék mellette jól esne neki!
Szóval engedj el,kérlek!
-Na most már elég legyen!Azt mondtam,hogy maradsz!Fekszik,nyugszik!
-De nem érted,hogy muszáj bemennem hozzá?!Kérlek szépen,Jason,értsd meg!*sír*
-N...nem lehet Molli!S...sajnálom!
-Kérlek szépen!
-Na jó,legyen!De időben kell vissza érnünk,különben Louis leszedi a fejemet!
-Köszi!-ez bejött.
-Ó,te kis...!-közben beértünk a kórházba.

*Kórházban

-Elnézést doktor úr!Megtudná mondani hol van Ken Cox?-kérdeztük.
-Persze!Ennek a folyosónak a végén jobbra,ott az első ajtó.De csak egy ember mehet be hozzá,sajnálom!
-Akkor én megyek is!-mondtam.
-Menj csak,de ahogy meg beszéltük,siess!
-Köszönöm Jason,sietek!
-Van mit!Kockáztatom érted a bőröm!-beléptem a szobába,és láttam,hogy Kentin az ágyon fekszik,tele kötésekkel,és infúzióval.Nem volt valami biztató!Elkezdtem halkan szólítgatni hátha ébren van.Igazam volt.

-Gyere ide Molli!-hívott magához.-Gyere csak,gyere!-mondta egyre több erővel.Amilyen gyorsan csak tudtam,oda rohantam hozzá.
-Kentin!Jól vagy?Mennyire súlyosak a sérüléseid?Miattam majdnem meghaltál!Ha nem löksz el,akkor most jól lennél!
-De akkor most te feküdnél a helyemen,és én ezt nem akartam!-még mondani akartam neki valamit,de a szemei lecsukódtak.Elaludt.Örülök,hogy nincs nagyobb baja!

-Remélem végeztél,mert Louis most hívott,hogy úton van hazafelé!-jött utánam Jason.
-Akkor siessünk!-úgy futottunk haza ahogy csak a lábunk bírta,de sajnos elkéstünk,Louis otthon volt.Ezért a "hős" Jason be sem jött velem.

*Otthon

-Merre jártál nagyságos kisasszony?!És hol van Jason?!
-Öm...én csak...levegőztem!
-???
-Tudod mit?!Nem fogok neked magyarázkodni!Kentinnél voltam bent a kórházban,mert a barátom!És nem fogod megtiltani nekem,hogy elmenjek itthonról!Ja...Jason-ről meg annyit,hogy nem kell bébicsősz!
-Már nem is emlékszel mi történt legutóbb,amikor gyedül elmentél?!Pedig nem is volt olyan régen!-ebben most igaza van!
-Én tudom,de...-
-Nagyon szeretlek,és nem akarom,hogy bármi bajod essék,vagy,hogy újra elveszítselek!Meg kell ígérned,hogy szót fogadsz,és örökre velem maradsz!

-Szóval hadd hajlam!
-M...me...megígérem!-mi történik itt?!

Hazugság,hazugság hátán

-Hát nem jártunk sikerrel...remélem Oliver-ék jó hírekkel jönnek vissza!-mondta James.

-A remény hal meg utoljára!-válaszolt Henry.

-Téged nem is érdekel,hogy mi van Mollival?

-Louis-nak igaza volt,tényleg nagyon okos vagy...-közben meg érkezett ő is.

-Szia Louis!Van valami hír Molliról?-kérdezte James.
-Sajnos róla nincs,pedig én is szeretném látni.Viszont van egy rossz hírem!
-Gyorsan mond,mert nem érek rá!-szólt Henry.
-Henry!Beszélhetnénk kettesben James-sel?
-Tudod...azért megyek el,mert el akarok menni!És nem azért mert te azt mondtad!-azzal elviharzott.Ekkor James-nek feltűnt,hogy nincs itt Oliver.

-Mi történt?És hol van Oliver?
-Baleset történt!Oliver bele esett egy szakadékba.Próbáltam meg keresni,de nem találtam.Sajnálom!
-Akkor mi lesz?
-Nem tudom!Meg próbálhatjuk meg keresni,de nem látom értelmét,mivel én sem találtam sehol!
-Ez egy jó ötlet!Holnap reggel indulunk!Későre jár,szia Louis!
-De...(ezt nem így akartam...!Ezt nem hiszem el!Ha az a gyökér ott fekszik az erdőben,akkor James tuti megtalálja,és biztos,hogy Oliver mindent el mond neki.Valamit tennem kell!-gondolta magában Louis,és vissza ment az erdőbe.Ott elkezdett motyogni magában.-De hát nincs is itt!Hova mehetett ez a hibbant agyú?!Csak le ne leplezzen,akkor tuti kicsinálom!Jut eszembe...hol lehet Molli?!Van egy hely ahol még nem jártunk.Ha nincs ott,akkor rá bízom a feladatot Henry-re,hogy közelebb kerüljön a kis "hugicájához" !-közben a barlangban:


*Barlangban


Ken és én már itt vagyunk 1 hete,és nem történik semmi.Lehet,hogy Louis nem is keres minket,de a lényeg,hogy Kentin újra velem van,és örökre velem is marad.

-Mi lesz most Kentin?!Ha nem találnak meg minket meg fogunk halni!
-Nem fogunk meghalni!Várj...valaki jön,bújjunk el!-elbújtunk.Egy édesen csengő hang csapta meg a fülemet,nagyon ismerős,de nem tudnám megmondani,hogy kié lehet.Csak az árnyékát láttam,de az is nagyon ismerős volt.A hangja és az alakja alapján nem lehet más,mint...-


-Louis!El sem hiszem,hogy végre megtaláltál.Nagyon féltem,de képzeld,Kentin is itt van!
-Minden percben csak rád tudtam gondolni!-mondta Louis.
-Micsoda?!
-Akarom mondani...csak arra tudtam gondolni,hogy bajban vagy,és...és...és...és nem látlak többet.-hát ez így sem lett jobb...-Mindegy!Mit mondtál,ki van még itt?
-Ja,hát Kentin!És azt mondta,hogy örökre velem marad!
-Nem!Nem!És nem!Nem marad veled,mert én nem engedem!Te az enyém vagy,és nem adlak senkinek!
-Most miért mondasz ilyeneket?
-Azért mond ilyenek,mert nem a testvéred,Molli!-szólt bele Ken.
-Mi?!Hogy mondhatsz ilyet?!Louis a bátyám!
-Molli!Láttam egy papírt,miszerint nem is...-ekkor benyitott egy alak,aki felém tartott egy fegyvert,és lőtt.De sajnos nem engem talált el,hanem Kent.
-Kentin,neee!!!