-Maradj itt Jackson, beszélek vele! - mondtam.
-Rendben! - válaszolt szerényen.
-Apu, miért nem maradhat itt? - mentem be hozzá a szobájába.
-Megmondtam amit megmondtam! Erről nem nyitok vitát!
-Legalább válaszolj a kérdésemre!
-Jó! Azért nem maradhat itt, mert én nem fogom felnevelni egy szörnyeteg gyerekét! Másrészt az én nevelési módszereim, mint láthatod, nem a legjobbak...! Téged is felneveltelek nagy nehezen, de nem egy átlagos gyerek lettél! Nem akarom még egy kisgyerek életét tönkre tenni!
-De... Az én életemet sem tetted tönkre...! - annyira... - Hát nem látod mennyire élvezem az életet?
-Őszintén? Nem, nem látom! Kérlek vidd innen azt a kölyköt!
-De apu! Hisz még csak egy gyerek! Mégis hova vihetném?!
-Nem tudom! Nem is érdekel! Csak vidd innen, könyörgöm!
-Apu... Te sírsz? - figyeltem fel egy könnycseppre az arcán.
-Nem! A szememen át izzadok! Na menj már! És vidd el innen! Nem érdekel hová, csak el innen! - és kitolt a szobából. Én ezt nem értem. Jackson csak egy kisfiú... Jut eszembe...
-Jackson! Hol vagy? - kiabáltam.
-A szobádban játszik, nyugi! - jött oda nagyapa.
-Kérdezhetek valamit?
-Persze, kérdez csak!
-Apu miért akadt ki ennyire Jacksontól?
-Mert szintét szörnyű fájdalmakat okoz neki, elvégre ő is anyukád fia, de nem Viktortól, hanem Louistól. Viktor imádja a gyerekeket, de a tudat, hogy nem tudta megvédeni Mollit Louistól, nagyon fáj neki...!
-Ez mind szép és jó, de akkor sem kellett volna ennyire kiakadnia... Mivel csak egy gyerek...
-Úgy látom nem érted a lényeget! Teljesen mindegy neki, hogy kicsi, vagy nagy. Így is, úgy is fáj neki! Csinálhatsz vele bármit, az emlékeket nem lehet törölni! Én is arra kérlek, hogy vidd el innen Jacksont! Viktor így is épp eleget szenved...!
-Hát legyen... Jackson! Gyere, elmegyünk!
-Nem maradhatok? - ballagott ki szomorúan a szobából.
-Nem, de nem aggódj! Nem hagylak magadra! Megvédelek, bárhova kell menned... Lehet, hogy csak félig, de a testvérem vagy! És mi a dolga egy nagy testvérnek, ha nem az, hogy megvédje a kistestvérét?!
-Köszönöm szépet!
-Na gyere! Van egy ötletem, hogy hova vihetnélek! - így jobban átgondolva lehet, hogy nem is olyan jó ötlet, de jobbat nem tudok... Amikor a házhoz értünk becsöngettem és ajtót nyitott Ő...
-Jó estét, tanár úr! Remélem nem zavarunk! - vigyorogtam.
-Nem, dehogy! Miben segíthetek? - kérdezte kedvesen.
-Ő itt Jackson, az "elveszett" kisöcsém. Vele kapcsolatban szeretnék kérni valamit...!
-Rendben! Akkor először is gyere velem Jackson! Bekapcsolom neked a tv-t! Addig Perrie, kérlek foglalj helyet! - a tanár úr megfogta Jackson kezét, bevezette őt a szobájába és bekapcsolta neki a tv-t. Jó apuka lehet... Jesszus! Mikre gondolok!
-Nem szeretnél leülni? - jött vissza Brian.
-Nem, köszönöm! Jót állok magamért! És amúgy is csak egy kérdés az egész... Azaz kérés... - válaszoltam.
-Akkor gyorsan! Ki vele!
-Itt maradhatna Jackson?
