A történet folytatódik!

 Hejhó, Perrie vagyok! Mióta megismertem anyu (Molli) és apu (Viktor) történetét, nem nagyon beszélek senkivel. Apa egész nap a szobájába van zárkózva és néha még enni sem jön ki. Nagyapa (Carl) meg... Amúgy sem értené a dolgaimat. Nyolc általánosban és kilencedikben magántanuló voltam, de apu úgy döntött, hogy ideje emberek közé mennem. Mondja ő, amikor egész nap a szobájában gubbaszt és anyu képit nézi. Szóval egyszerű az egész. Emberek közé kell mennem, pedig köztudott, hogy nem szeretem őket. Anti szociális vagyok, persze ezt senki nem érti meg.

-Na készen vagy? Mehetünk? - jött be nagyapa.
-Ez most komoly nagypapa? - kérdeztem. - Apu még az iskolához sem képes elkísérni? Pedig az első napom lesz és ő akarta annyira, hogy iratkozzak be.
-Fájdalmas emlékeket kelt benne, nem szeret ott lenni! Ezért hagyta ott a tanári állását is.
-És azzal senki nem törődik, hogy én mit érzek?
-Mivel sosem mondod vagy mutatod ki. De oké! Mit érzel?
-Semmit. Mindegy. Hagyjuk! - és kimentem a szobából.
-Szegény kicsi Perrie! Ahogy cseperedett egyre jobban egy érzékelten zombivá vált. Bármit képes mások szemébe mondani, szem rebbenés nélkül. Az arc kifejezése nem változik sosem. Nincsenek barátai. Ezért gondoltuk úgy Viktorral, hogy jobb lenne, ha közösségbe járna. És ez rá is vonatkozik. - beszélt magában Carl. - Ezért most azonnal kirángatom Viktort a vackából és ő fogja Perriet elkísérni az iskolába. - bement Viktor szobájába és felhúzta a redőnyt.

-Gyerünk Viktor, felkelni! A lányod csak rád vár indulásra készen!
-Jajj apa! Azt hittem megbeszéltük! Te kíséred suliba, nem én! - húzta a fejére a takarót Viktor.
-Minek nézel te engem? Nem vagyok már olyan fiatal! Na öltözz és irány az iskola!
-Ezt most úgy mondtad, mintha én is diák lennék.
-Ne szemtelenkedj, mert mindjárt az is leszel!
-Apa... Ugye tudod, hogy ezekkel a gyermeteg poénokkal nem fogsz jobb kedvre deríteni?
-Ugye nem akarod, hogy a lányod az első napon elkéssen? Gyerünk, gyerünk, gyerünk! 5 perc múlva legyél kész! Mert ha nem...-
-Jó megyek már, megyek!
-Remek! Akkor 5 perc. Se több, se kevesebb! - felhúzott egy aránylag tiszta pólót, kihalászott a szennyesből egy pólót, keresett egy cipőt és kijött hozzám.

-Szia apu! Mi újság veled? Rég láttalak! - köszöntem neki.
-Szállj be a kocsiba és induljunk! - nézett rám. A szokásos kérdezek tőle valamit, de szó nélkül elmegy. Kezd kissé idegesíteni a dolog. A sulihoz érve apu közölte, hogy nem akar bejönni velem, mert nem akarja feltépni a régi sebeket. Lehet, hogy nem ismerem anyut, de attól még nekem is ugyan úgy fája abba a suliba járni, ahová ő is járt. Elintéztük a beiratkozást és kaptam egy papírt, hogy melyik osztályba kell mennem. 'B' terem. Miközben keresgéltem szembe jött velem egy tanár.

-Swan? Perrie Swan? - érdeklődött.
-Igen, mit akar?
-Jó napot! Mr. Jhonson vagyok! Annyira sajnálom ami anyukáddal történt! Én...-
-Ne is folytassa! - vágtam bele. - Ön részvétet nyilvánít, én elfogadom! De ettől nem változik semmi. Inkább segítsen megkeresni a 'B' termet!
-Őőő... Itt van mögöttem!
-Köszönöm! - majd egy kicsit arrébb toltam, hogy elférjek mellette. Amikor beléptem a terembe mindenki kétségbe esetten nézett rám.

-Mi van? Talán féltek tőlem? - tettem fel a kérdést magabiztosan.
-Nem fél öntől senki, kedveském! - válaszolt kedvesen a tanár nő. - Csak aggódnak, hogy belegázolnak a lelki világába! Nem csoda ekkora trauma után, ami önöket érte!
-Nem akarok erről hallani többet! Ha még egyszer, hogy ez a téma, szépen elmegyek én senki nem lát itt többet!
-Rendben! Egy szót se többet erről! De kérlek azért mutatkozz be! 
-Nem akarok!
-Sajnálom kedveském, de ez osztály kötelesség. Muszáj bemutatkoznia, hogy jobban megismerjék!-Akkor? Befejezte a szövegelést, vagy kezdhetem, hogy túl legyek rajta?
-Természetesen kezdheti!
-Perrie vagyok, 16 éves, apámmal és nagyapámmal élek. Anyukám tiszteletére felvettem a Swan nevet. Nem tudok többet mondani! - majd szépen hátraballagtam és leültem egy üres padba. Hallottam, hogy nyílik az osztály terem ajtaja, de nem láttam ki jött be. Csak annyit hallottam, hogy a osztály összesúgott... Valami helyes srácról beszéltek.