*óra után*
-Mintha azt mondtad volna, hogy nem szereted azokat az embereket, akik tanárokba szerelmesek... - mondta Megan.
-Hát nem is...! - válaszoltam. - De ez hogy merült fel benned?
-Hát csak úgy, hogy annyira nézted Briant. Miért másért nézted volna annyira, ha nem tetszik?
-Ez a nap poénja! Hahahaha... Vicces vagy Megan!
-Neked mindig mosolyognod kéne! Annyira aranyos vagy így!
-Köszönöm! De ha mosolygok, az apunak fáj, mivel így nagyon hasonlítok anyura...
-Hát egy biztos. Ha valakit leakarsz venni a lábáról, csak mosolyogj! - aztán Megan tovább is állt. De ekkor hirtelen megjelent a fekete hajú srác, akit tegnap megszívattam. Elég dühösnek nézett ki, egyre gyorsabban jött. Megijedtem. Majd amikor odaért hozzám nekinyomott a falnak és...
-Amit tettél megbocsájthatatlan! Ezért ennyivel nem úszod meg a dolgot! Bűnhődni fogsz! - mondta dühösen. A feka egyből tovább állt, én meg csak álltam ott lemerevedve. Mibe keveredtem?
-Baj van Perrie? - kérdezte aggódva Brian.
-Nem, semmi! De ismeri azt a gyereket? - mutattam a feka felé.
-Igen, ismerem! De nem a te súly csoportod, ha teheted ne köss bele, mert azt megemlegeted! Amúgy Jasonnek hívják!
-Azt hiszem már késő...
-Miért? Mit csináltál?
-Tegnap Megan és én szórakoztunk a végzősökkel és az én reszortom volt ő. Olyan információkat mondott el nekem, amiről lehet, hogy még a barátai sem tudnak... De mindez teljesen véletlenül!
-Mibe rángatott Megan... Na majd én beszélek Jasonnel!
-Nem kell tanár úr! Jason... Vagy hogy is hívják, nem úgy néz ki, mint aki hajlana a tanárok szava felé! A végén még magát is megverné...!
-Hát igen az lehe... Megvert téged?!
-Nem, dehogy! - inkább nem mondom el.
-Akkor jó! Ne ijesztgess! Ha bántani akar, kérlek szólj! Én szívesen segítek!
-Köszönöm!
-Gyönyörű a mosolyod! Többet kéne ezt tenned! Na mennem kell, szép napot Perrie! - na jó... Megantől még elnézem, hogy ezt mondja, mert a barátnőm. Na de, hogy pont ő mond ilyet...? Lehet, hogy mégis tetszik...?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése